hogy felmagasztaljon titeket annak idején.'' (Péter első levele 5. fejezetének 6. verse)
Az igazi alázatosság nem jelent szellemi törpeséget, a törekvés hiányát, gyáva meghunyászkodást, sem pedig a kudarctól félve, a teher lerázását. Az igazán alázatos ember,
Isten erejében bízva, végrehajtja a Menny szándékát.
Isten maga választja ki az emberi eszközöket.
Néha egészen egyszerű embereket a legnagyobb feladatokkal bíz meg, mert a hatalma az emberi gyengeség által mutatkozik meg.
Nekünk megvan a saját mércénk, és ahhoz mérten jelentjük ki az egyik dolgot nagynak, a másikat pedig kicsinek. Isten azonban nem a mi normánkkal mér.
Ne gondoljuk, hogy Istennek nagy, ami nekünk nagy; vagy ami nekünk kicsi, neki is az.
Rosszul tesszük, ha a saját érdemünkkel büszkélkedünk.
Nem a cselekedetünkért kapjuk a jutalmat, nehogy bárki is dicsekedjen.
Nem a cselekedetünkért kapjuk a jutalmat, nehogy bárki is dicsekedjen.
Mindenféle jutalom kegyelemből van.
Az ''én'' felmagasztalása nem egyeztethető össze a vallással. Akinek öndicsőítés a célja, az nélkülözi azokat a jellemvonásokat, amelyek hatékony munkássá tehetik Krisztus szolgálatában.
A gőg és elbizakodottság lerontja a munkát.
A keresztény ember, aki a magánéletében is keresztény; aki bizonyságot tesz a kereszténységéről a naponkénti önmegtagadásával, a szándéka őszinteségével, a gondolata tisztaságával, a bosszúságban tanúsított szelídségével, a hitével és a kegyességével, a kis dolgokban való megbízhatóságával; aki a családi életében Krisztus jellemét képviseli, Isten szemében még a világszerte ismert misszionáriusnál és mártírnál is becsesebb lehet.
Az ''én'' felmagasztalása nem egyeztethető össze a vallással. Akinek öndicsőítés a célja, az nélkülözi azokat a jellemvonásokat, amelyek hatékony munkássá tehetik Krisztus szolgálatában.
A gőg és elbizakodottság lerontja a munkát.
A keresztény ember, aki a magánéletében is keresztény; aki bizonyságot tesz a kereszténységéről a naponkénti önmegtagadásával, a szándéka őszinteségével, a gondolata tisztaságával, a bosszúságban tanúsított szelídségével, a hitével és a kegyességével, a kis dolgokban való megbízhatóságával; aki a családi életében Krisztus jellemét képviseli, Isten szemében még a világszerte ismert misszionáriusnál és mártírnál is becsesebb lehet.
Nem a tudásunkban, a társadalmi rangunkban, a munka sokaságában vagy a reánk bízott képességben található a sikerünk titka; nem is az emberi akaratban.
Ha a tehetetlenségünket érezve, készséges és engedelmes szívvel Krisztusra tekintünk, általa, aki az erő és értelem forrása, a győzelmet sorozatosan arathatjuk.
Azok, akik őszinte hittel és szeretettel szolgálnak Istennek, a kegyelméből áldott jutalmat kapnak.
(vesd össze a Timótheusnak írt második levél 2. fejezetének 4. versével)
(vesd össze a Timótheusnak írt második levél 2. fejezetének 4. versével)
