AZ ÉLET ÉS HATALOM FORRÁSA

"Minden teremtett állat, amely van a Mennyben és a Földön, és a Föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja vala: A királyi székben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké." (Jelenések 5:13)

Isten azt kívánja, hogy engedelmes gyermekei igényt tartsanak áldásaira, és dicsérettel, hálaadással járuljanak elébe. Isten az élet és erő forrása. Választott népéért megteszi azt, aminek minden szívet hálára kellene késztetnie. Ezért elszomorítja őt, hogy olyan kevés hálát mutatunk ki.  Azt kívánja, hogy népe erőteljesebben fejezze ki: tudja, oka van az örömre és a vidámságra. Emlékezzünk gyakran arra, hogyan bánt Isten a népével. Hányszor felállította az útjelzőket az Úr az ősi Izráel számára.  Hogy el ne feledjék a múlt történetét, megparancsolta Mózesnek, hogy szedje verses énekekbe a történeteket, hogy a szülők megtaníthassák arra gyermekeiket.  A mi nemzedékünkben is csodatevő Istenként tevékenykedett népéért az Úr. Gyakran szükséges mind a fiatalok, mind az öregek figyelmét ráterelni Isten ügyének múltbeli történetére. Szükségünk van arra, hogy gyakran emlegessük Isten jóságát, és dicsérjük Őt csodálatos tetteiért. Isten földi és mennyei egyháza egyazon gyülekezetet alkot.  A földi hívők és a soha el nem bukott mennyei lények egyetlen egyházat képeznek.  Minden mennyei lény érdeklődést tanúsít a szentek földi Istentisztelete iránt. A Menny belső udvaraiban figyelnek a Föld külső udvaraiban elhangzó bizonyságtételekre. A Földön imádkozok dicséretét és hálaadását átveszik a mennyei kórusok.  Dicséret és hálaadás hangzik a Menny udvaraiban, mert Krisztus nem hiába halt meg Ádám elbukott fiaiért.  Míg az angyalok magából a kútfőből isznak, a Földön a szentek a trónról hömpölygő tiszta patakokból oltják szomjukat. Azokból a patakokból, amelyek megörvendeztetik Isten városát.  Bárcsak mindnyájan tudatában lennénk annak, hogy milyen közel van a Menny a Földhöz!.  Isten angyalai jelen vannak a szentek minden földi gyülekezésén. Hallgatják a bizonyságtevést, az énekeket és az imát. Ne feledjük, hogy a mennyei angyalok seregeinek kórusa kíséri dicséreteinket.

IGAZSÁG ÉS JOGOSSÁG

"Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád előtt." (Zsoltárok 89:15)

Jézus által Isten irgalma lett nyilvánvalóvá az emberek számára. Ez az irgalom azonban nem mellőzi az igazságosságot. A törvény feltárja Isten jellemét.  A törvényből egy jótát és egy szikrányit sem lehet megváltoztatni annak érdekében, hogy az emberek, elesett állapotukban, eleget tudjanak tenni annak. Isten nem változtatta meg a törvényét, hanem feláldozta önmagát  Krisztusban az emberek megváltásáért. "Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot." (Korintusbeliekhez írt második levél 5:19) Isten szeretete nem kevésbé fejeződött ki igazságosságában, mint irgalmasságában.  Isten trónjának az igazságosság az alapja, és szeretet a gyümölcse. Sátánnak az volt a szándéka, hogy elválassza az irgalmasságot az igazságtól és az igazságosságtól. Azt igyekezett bebizonyítani, hogy Isten törvényének igazságossága ellensége a békességnek.  Krisztus azonban megmutatja, hogy Isten tervében ezek elválaszthatatlanok egymástól.  Az egyik nem létezhet a másik nélkül. "Irgalmasság és hűség összetalálkozik, igazság és békesség csókolgatja egymást." (Zsolt 85:11) Életével és halálával Krisztus bebizonyította, hogy Isten igazságossága nem semmisítette meg irgalmasságát.  Isten megbocsáthatja a bűnt, s emellett a törvény szent, igaz és jó, és annak tökéletesen engedelmeskedhetünk. Sátán vádjai megdőltek.  A kegyelem és a törvény elválaszthatatlan egymástól. Jézusban irgalmasság és hűség találkozik, békesség és igazság csókolgatja egymást. Élete és jelleme az ember lehetőségét is feltárja.  Jézus Isten képviselője volt, és az ember példaképe. Bemutatta a világnak, hogy mivé válhat az emberiség, ha hit által egyesül az Istenséggel. Isten egyszülött Fia magára vette az emberi természetet és keresztet.  A kereszt Istenhez vonja az embert, Istent pedig az emberhez. Az igazság elhagyta magas pozícióját; a mennyei seregek, a szentség katonái, közel húzódtak a kereszthez, tisztelettel hajolva meg előtte, mert a kereszten elégtételt nyert az igazság.  A kereszt kivonja a bűnöst a bűn fogságából és a gonoszság szövevényéből.  A kereszt felé tett minden lépésével szíve meglágyul, és bűnbánattal kiált fel: "Az én bűnöm feszítette keresztre Isten Fiát."  Bűnét a keresztnél hagyja, Krisztus kegyelme pedig átalakítja jellemét.

A TRÓN ALAPJA AZ IGAZSÁGOSSÁG

"Igazság és jogosság az ő székének erőssége." (Zsoltárok 92:7)

Teremtményeivel való bánásmódjában Isten mindenkor megőrizte az igazság alapelveit.  A bűnt igazi jellegében nyilatkoztatta ki, és bemutatta, hogy annak biztos következménye a halál.  A bűnre sohasem volt, és nem is lesz soha feltétel nélküli bűnbocsánat. Az ilyen megbocsátás az Isten uralmának igaz alapját képező igazságosság elveinek felbomlását jelentené.  Ez megdöbbentené az el nem bukott világok lakóit. Isten hűségesen bemutatta a bűn következményeit, és ha ezek az intések nem igazak, hogyan lehetünk biztosak abban, hogy ígéretei beteljesednek?  Az úgynevezett jóindulat, amely félretenné az igazságot, nem jóindulat, hanem gyengeség.  Isten az életadó. Törvényei kezdettől fogva az életért adattak. De a bűn megtörte Isten rendjét, és viszályt idézett elő.  Ameddig bűn van, addig elkerülhetetlen a szenvedés és a halál. Mivel a Megváltó hordozta értünk a bűn átkát, csakis általa remélhetjük annak szörnyű következményeitől való megmenekülésünket. Személyes Megváltónkként kell elfogadnunk Krisztust, és akkor Isten nekünk tulajdonítja Krisztusban való igazságát. Ismételjük nyomatékkal a János által leírt igazságot.  "Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az Ő Fiát engesztelőáldozatul a mi bűnünkért." (1Jn 4:10)  Isten szeretete megnyitotta számunkra a drága igazság csodálatos kútforrását. Krisztus kegyelmének kincsesháza nyitva áll mind a gyülekezet, mind a világ előtt. Micsoda szeretet, micsoda mérhetetlen szeretet az, ami arra indította Krisztust, hogy meghaljon értünk, bűnösökért! Milyen veszteséget jelent a lélek számára, ha megérti ugyan a törvény szigorú elvárásait, de Krisztus bővölködő kegyelmét nem ismeri! . Tekintsetek fel a Kálvária keresztjére, amely mennyei Atyánk mérhetetlen kegyelmének és korlátlan szeretetének mindenkori bizonyítéka!  Van Isten Izráelben, és szabadítás is van nála minden elnyomott számára. Trónjának alapja az igazság!

ZERÁFOK A TRÓN KÖRÜL

"Látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot." (Ézsaiás 6:1)

Amikor Isten Ézsaiást üzenettel akarta elküldeni népéhez, előzetesen látásban betekintést engedett a prófétának a szentek szentjébe.  Úgy tűnt fel előtte, mintha hirtelen felemelnék vagy elhúznák az ajtó és a templom belső függönyét, és ő betekinthet a szentek szentjébe, amelybe még a próféta sem tehette be a lábát.  Látásban látta Jahvét ülni egy magas, felemeltetett trónon, mialatt dicsőségének palástja betöltötte a templomot. A trón körül szeráfok álltak, mint őrizői a nagy Királynak, és visszasugározták az őket körülvevő dicsőséget.  Amikor dicsénekeik az imádás hangján felhangzottak, a kapu oszlopai megrendültek, mintegy földrengéstől rázkódtatva. Tiszta, bűntől be nem szennyezett ajakkal zengték ezek az angyalok az Úr dicsőségét. "Szent, szent, szent a seregek Ura, teljes mind a széles Föld az Ő dicsőségével!" (Ézsaiás könyve 6:3) A trón körül álló szeráfokat olyan áhítatos tisztelet tölti be, amikor megpillantják Isten dicsőségét, hogy még egy pillanatig sem tekintenek magukra csodálattal.  Dicsénekük az urak Urának szól, amint a jövőbe néznek, amikor majd az egész Föld megtelik az Úr dicsőségével, és tiszta harmóniában hangzik fel győzelmes énekük. "Szent, szent, szent a seregek Ura!"  Boldogságukat az jelenti, hogy dicsőítik az Urat. Nem kívánnak egyebet, mint a közelségében maradni, és tetszésében részesülni.  A világot, amelyet Sátán magáénak mondott, és amely fölött kegyetlen kényúrként uralkodott, Isten Fia a szeretetével vette körül, s egy hatalmas győzelem által ismét Isten uralma alá helyezte.  Az el nem bukott világok megszámlálhatatlan serege dicsőítő énekeket zengett Istennek és a Báránynak, amikor ezt a győzelmet kivívta. Örvendeztek, hogy a bukott emberiség előtt megnyílt az üdvösség útja, s hogy az Úr megváltja a Földet a bűn átkától.  Mennyivel inkább örvendezniük kell azoknak, akik ebben a csodálatos szeretetben részesülnek!  Hogyan kételkedhetünk, hogyan veszíthetjük el bizonyosságunkat, hogyan is érezhetjük hát, hogy árvák vagyunk?