AZ ÉLET ÉS HATALOM FORRÁSA

"Minden teremtett állat, amely van a Mennyben és a Földön, és a Föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja vala: A királyi székben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké." (Jelenések 5:13)

Isten azt kívánja, hogy engedelmes gyermekei igényt tartsanak áldásaira, és dicsérettel, hálaadással járuljanak elébe. Isten az élet és erő forrása. Választott népéért megteszi azt, aminek minden szívet hálára kellene késztetnie. Ezért elszomorítja őt, hogy olyan kevés hálát mutatunk ki.  Azt kívánja, hogy népe erőteljesebben fejezze ki: tudja, oka van az örömre és a vidámságra. Emlékezzünk gyakran arra, hogyan bánt Isten a népével. Hányszor felállította az útjelzőket az Úr az ősi Izráel számára.  Hogy el ne feledjék a múlt történetét, megparancsolta Mózesnek, hogy szedje verses énekekbe a történeteket, hogy a szülők megtaníthassák arra gyermekeiket.  A mi nemzedékünkben is csodatevő Istenként tevékenykedett népéért az Úr. Gyakran szükséges mind a fiatalok, mind az öregek figyelmét ráterelni Isten ügyének múltbeli történetére. Szükségünk van arra, hogy gyakran emlegessük Isten jóságát, és dicsérjük Őt csodálatos tetteiért. Isten földi és mennyei egyháza egyazon gyülekezetet alkot.  A földi hívők és a soha el nem bukott mennyei lények egyetlen egyházat képeznek.  Minden mennyei lény érdeklődést tanúsít a szentek földi Istentisztelete iránt. A Menny belső udvaraiban figyelnek a Föld külső udvaraiban elhangzó bizonyságtételekre. A Földön imádkozok dicséretét és hálaadását átveszik a mennyei kórusok.  Dicséret és hálaadás hangzik a Menny udvaraiban, mert Krisztus nem hiába halt meg Ádám elbukott fiaiért.  Míg az angyalok magából a kútfőből isznak, a Földön a szentek a trónról hömpölygő tiszta patakokból oltják szomjukat. Azokból a patakokból, amelyek megörvendeztetik Isten városát.  Bárcsak mindnyájan tudatában lennénk annak, hogy milyen közel van a Menny a Földhöz!.  Isten angyalai jelen vannak a szentek minden földi gyülekezésén. Hallgatják a bizonyságtevést, az énekeket és az imát. Ne feledjük, hogy a mennyei angyalok seregeinek kórusa kíséri dicséreteinket.

IGAZSÁG ÉS JOGOSSÁG

"Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád előtt." (Zsoltárok 89:15)

Jézus által Isten irgalma lett nyilvánvalóvá az emberek számára. Ez az irgalom azonban nem mellőzi az igazságosságot. A törvény feltárja Isten jellemét.  A törvényből egy jótát és egy szikrányit sem lehet megváltoztatni annak érdekében, hogy az emberek, elesett állapotukban, eleget tudjanak tenni annak. Isten nem változtatta meg a törvényét, hanem feláldozta önmagát  Krisztusban az emberek megváltásáért. "Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot." (Korintusbeliekhez írt második levél 5:19) Isten szeretete nem kevésbé fejeződött ki igazságosságában, mint irgalmasságában.  Isten trónjának az igazságosság az alapja, és szeretet a gyümölcse. Sátánnak az volt a szándéka, hogy elválassza az irgalmasságot az igazságtól és az igazságosságtól. Azt igyekezett bebizonyítani, hogy Isten törvényének igazságossága ellensége a békességnek.  Krisztus azonban megmutatja, hogy Isten tervében ezek elválaszthatatlanok egymástól.  Az egyik nem létezhet a másik nélkül. "Irgalmasság és hűség összetalálkozik, igazság és békesség csókolgatja egymást." (Zsolt 85:11) Életével és halálával Krisztus bebizonyította, hogy Isten igazságossága nem semmisítette meg irgalmasságát.  Isten megbocsáthatja a bűnt, s emellett a törvény szent, igaz és jó, és annak tökéletesen engedelmeskedhetünk. Sátán vádjai megdőltek.  A kegyelem és a törvény elválaszthatatlan egymástól. Jézusban irgalmasság és hűség találkozik, békesség és igazság csókolgatja egymást. Élete és jelleme az ember lehetőségét is feltárja.  Jézus Isten képviselője volt, és az ember példaképe. Bemutatta a világnak, hogy mivé válhat az emberiség, ha hit által egyesül az Istenséggel. Isten egyszülött Fia magára vette az emberi természetet és keresztet.  A kereszt Istenhez vonja az embert, Istent pedig az emberhez. Az igazság elhagyta magas pozícióját; a mennyei seregek, a szentség katonái, közel húzódtak a kereszthez, tisztelettel hajolva meg előtte, mert a kereszten elégtételt nyert az igazság.  A kereszt kivonja a bűnöst a bűn fogságából és a gonoszság szövevényéből.  A kereszt felé tett minden lépésével szíve meglágyul, és bűnbánattal kiált fel: "Az én bűnöm feszítette keresztre Isten Fiát."  Bűnét a keresztnél hagyja, Krisztus kegyelme pedig átalakítja jellemét.

A TRÓN ALAPJA AZ IGAZSÁGOSSÁG

"Igazság és jogosság az ő székének erőssége." (Zsoltárok 92:7)

Teremtményeivel való bánásmódjában Isten mindenkor megőrizte az igazság alapelveit.  A bűnt igazi jellegében nyilatkoztatta ki, és bemutatta, hogy annak biztos következménye a halál.  A bűnre sohasem volt, és nem is lesz soha feltétel nélküli bűnbocsánat. Az ilyen megbocsátás az Isten uralmának igaz alapját képező igazságosság elveinek felbomlását jelentené.  Ez megdöbbentené az el nem bukott világok lakóit. Isten hűségesen bemutatta a bűn következményeit, és ha ezek az intések nem igazak, hogyan lehetünk biztosak abban, hogy ígéretei beteljesednek?  Az úgynevezett jóindulat, amely félretenné az igazságot, nem jóindulat, hanem gyengeség.  Isten az életadó. Törvényei kezdettől fogva az életért adattak. De a bűn megtörte Isten rendjét, és viszályt idézett elő.  Ameddig bűn van, addig elkerülhetetlen a szenvedés és a halál. Mivel a Megváltó hordozta értünk a bűn átkát, csakis általa remélhetjük annak szörnyű következményeitől való megmenekülésünket. Személyes Megváltónkként kell elfogadnunk Krisztust, és akkor Isten nekünk tulajdonítja Krisztusban való igazságát. Ismételjük nyomatékkal a János által leírt igazságot.  "Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az Ő Fiát engesztelőáldozatul a mi bűnünkért." (1Jn 4:10)  Isten szeretete megnyitotta számunkra a drága igazság csodálatos kútforrását. Krisztus kegyelmének kincsesháza nyitva áll mind a gyülekezet, mind a világ előtt. Micsoda szeretet, micsoda mérhetetlen szeretet az, ami arra indította Krisztust, hogy meghaljon értünk, bűnösökért! Milyen veszteséget jelent a lélek számára, ha megérti ugyan a törvény szigorú elvárásait, de Krisztus bővölködő kegyelmét nem ismeri! . Tekintsetek fel a Kálvária keresztjére, amely mennyei Atyánk mérhetetlen kegyelmének és korlátlan szeretetének mindenkori bizonyítéka!  Van Isten Izráelben, és szabadítás is van nála minden elnyomott számára. Trónjának alapja az igazság!

ZERÁFOK A TRÓN KÖRÜL

"Látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot." (Ézsaiás 6:1)

Amikor Isten Ézsaiást üzenettel akarta elküldeni népéhez, előzetesen látásban betekintést engedett a prófétának a szentek szentjébe.  Úgy tűnt fel előtte, mintha hirtelen felemelnék vagy elhúznák az ajtó és a templom belső függönyét, és ő betekinthet a szentek szentjébe, amelybe még a próféta sem tehette be a lábát.  Látásban látta Jahvét ülni egy magas, felemeltetett trónon, mialatt dicsőségének palástja betöltötte a templomot. A trón körül szeráfok álltak, mint őrizői a nagy Királynak, és visszasugározták az őket körülvevő dicsőséget.  Amikor dicsénekeik az imádás hangján felhangzottak, a kapu oszlopai megrendültek, mintegy földrengéstől rázkódtatva. Tiszta, bűntől be nem szennyezett ajakkal zengték ezek az angyalok az Úr dicsőségét. "Szent, szent, szent a seregek Ura, teljes mind a széles Föld az Ő dicsőségével!" (Ézsaiás könyve 6:3) A trón körül álló szeráfokat olyan áhítatos tisztelet tölti be, amikor megpillantják Isten dicsőségét, hogy még egy pillanatig sem tekintenek magukra csodálattal.  Dicsénekük az urak Urának szól, amint a jövőbe néznek, amikor majd az egész Föld megtelik az Úr dicsőségével, és tiszta harmóniában hangzik fel győzelmes énekük. "Szent, szent, szent a seregek Ura!"  Boldogságukat az jelenti, hogy dicsőítik az Urat. Nem kívánnak egyebet, mint a közelségében maradni, és tetszésében részesülni.  A világot, amelyet Sátán magáénak mondott, és amely fölött kegyetlen kényúrként uralkodott, Isten Fia a szeretetével vette körül, s egy hatalmas győzelem által ismét Isten uralma alá helyezte.  Az el nem bukott világok megszámlálhatatlan serege dicsőítő énekeket zengett Istennek és a Báránynak, amikor ezt a győzelmet kivívta. Örvendeztek, hogy a bukott emberiség előtt megnyílt az üdvösség útja, s hogy az Úr megváltja a Földet a bűn átkától.  Mennyivel inkább örvendezniük kell azoknak, akik ebben a csodálatos szeretetben részesülnek!  Hogyan kételkedhetünk, hogyan veszíthetjük el bizonyosságunkat, hogyan is érezhetjük hát, hogy árvák vagyunk?

A SZENTEK SZENTJÉBEN

 "Ellenkezőleg, az Úr az ő szent templomában, hallgasson előtte az egész Föld!" (Habakuk 2:20)

Láttam egy királyi széket, amelyen az Atya és a Fiú ült. Jézus arcát szemléltem, és gyönyörködtem kedves személyében.  Az Atya alakját nem láthattam, mert egy dicsőséges fényben ragyogó felhő eltakarta Őt. Megkérdeztem Jézust, hogy vajon Atyjának is hasonló alakja van-e.  Kijelentette, hogy igen, de én nem láthatom, mert ha személyének dicsőségét megpillantanám, azonnal meghalnék.  Láttam, amint az Atya felemelkedett a királyi székről, és tüzes szekéren a szentek szentjébe ment, a kárpit mögé, ahol helyet foglalt.  Ezután egy tüzes kerekekkel ellátott, angyaloktól övezett felhőszekér jött arra a helyre, ahol Jézus volt. Beszállt a kocsiba, és a szentek szentjébe vitetett, ahol az Atya ült. Ekkor megpillantottam Jézust, a nagy főpapot, amint az Atya előtt állt.  A frigyláda két szélén két gyönyörű kerub állt kiterjesztett szárnyakkal. Az angyalok szárnyai a kegyelem trónja előtt álló Jézus feje felett érintették egymást.  Arcukkal egymás felé néztek, és tekintetüket a frigyládára irányították. Ezzel az angyalok egész seregét jelképezték, mert ők mindnyájan komoly érdeklődéssel tekintenek Isten törvényére. A kerubok között volt az arany tömjénező, s valahányszor a szenteknek hittel mondott imája felszállt Jézushoz, aki azokat az Atyának bemutatta, a füstölőoltárról illatfelhő szállt fel, amely csodálatos színekből álló füsthöz hasonlított.  Ahol Jézus állt, a frigyszekrény felett végtelen dicsfény honolt, olyannyira, hogy képtelen voltam odanézni. Mintha Isten trónja helyezkedett volna el ott.  Megfeszített Urunk könyörög értünk az Atyához a kegyelem trónjánál. Engesztelőáldozata lehetővé teszi számunkra a bűnbocsánatot, a megigazulást és megszentelődést.  Egyedüli reménységünk a megöletett Bárány. Ha hittel feltekintünk rá, és megragadjuk a kezét, mert Ő képes bennünket megváltani, akkor az Atya elfogadja áldozatának jó illatát.  Sikerünk növeli Krisztus dicsőségét. Együttérző Megváltónk érdeklődést tanúsít az egész emberiség iránt.

SZIVÁRVÁNNYAL ÖVEZETT TRÓN

"És azonnal elragadtatám lélekben; és ímé, egy királyi szék vala letéve a Mennyben, és üle valaki a királyi székben. és a királyi szék körül szivárvány vala, látszatra smaragdhoz hasonló." (Jelenések 4:2-3)

Az ígéret magas trónt átívelő szivárványa örökkévaló bizonysága annak, miszerint "úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta. [ha] valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János evangéliuma 3:16)  Ez tanúsítja a világegyetemnek, hogy Isten sohasem feledkezik meg a gonosszal küzdő népéről.  Ez az erő és védelem biztosítéka a számunkra, amíg csak maga a trón fennáll.  Amiként az ég szivárványát a napsütés és a zápor egysége hozza létre, a trónt körülövező ív az irgalom és igazság egyesített hatalmát jelképezi.  Nemcsak az igazságot kell fenntartani, mert az lerontaná az ígéret trón felett díszlő szivárványának dicsőségét, és az ember egyedül a büntetést látná meg a törvényből.  Ha viszont nem lenne igazság és büntetés, akkor Isten kormányzatának alapja nem lehetne szilárd.  A megváltás az igazság és a kegyelem összefonódása által válik teljessé.  E kettőnek a kapcsolódása mondatja velünk, amikor a világ Megváltójára és Jahve törvényére tekintünk: a te "kegyelmed naggyá tett engem." (2Sám 22:36) Tudjuk, hogy az evangélium tökéletes és teljes rendszer, amely bemutatja Isten törvényének változhatatlanságát. A kegyelem hívogat bennünket az Isten országának kapuin való bemenetelre, az igazság pedig meghozza áldozatát, hogy minden engedelmes ember teljes értékű kiváltságosaként lehessen a mennyei király gyermeke és a királyi család tagja.  Hittel tekintsünk fel a trónt övező szivárványra, amely mögött bevallott bűntetteink felhője lebeg.  Az ígéret szivárványa biztosíték minden alázatos, töredelmes, hívő lélek számára, hogy élete Krisztuséval egy, és hogy Krisztus egy az Atyával.  Isten haragja egyetlen lélekre sem zúdul, aki benne keres menedéket. Isten kijelentette: "Meglátom a vért, és elmegyek mellettetek." "Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt, és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről." (Mózes második könyve 12:13; 1 Móz 9:16)

A TRÓNON ÜLŐ KRISZTUS

"Lévén annak okáért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia; [ezért] ragaszkodjunk vallásunkhoz." (Zsidókhoz írt levél 4:14)

Isten trónját, amely a mennyei templomban, Isten lakóhelyén van, az igazság és az ítélet teszi erőssé. Az igazság törvénye, az erkölcs nagyszerű mércéje, amellyel megmér minden embert, a szentek szentjében van.  A frigyládát, amely magába zárja a törvénytáblákat, a kegyelem királyi széke takarja.  Előtte mutatja be vérét Krisztus a bűnösért. Igazság és irgalom így fonódik össze az emberért létrehozott megváltási tervben. Krisztus most mint pap ül Atyja trónján. (Jelenések könyve 3:21)  Az örökkévaló, önmagában létező Istennel ül a királyi széken az, aki "betegségeinket. viselte, és fájdalmainkat hordozta", aki "hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett." "Ha valaki vétkezik, van szószólónk az Atyánál."  (Ézsaiás könyve 53:4; Zsid 4:15; 2:18; 1Jn 2:1)  A Megváltó átszegezett, összezúzott testével és tiszta életével jár közben a bűnösért.  Megsebzett kezét kinyújtva, átszegzett oldalára, összeroncsolt lábára mutatva könyörög az elbukott emberért, akinek a megváltása végtelenül sokba került. Krisztus közbenjárása az emberért a mennyei templomban éppoly lényeges része a megváltás tervének, mint halála volt a kereszten. Sátán a jellemhibákat kihasználva, megpróbálja a személyiséget befolyásolni. Tudja, hogy ez sikerülni fog, ha az ember melengeti a hibáit.  Ezért folyton igyekszik Krisztus követőit azzal a végzetes filozófiával félrevezetni, hogy úgysem tudnak győzni.  De Jézus - megsebzett kezére és összezúzott testére mutatva - képviseli ügyüket, és ezt mondja azoknak, akik követni akarják; elég néked az én kegyelmem. (Korintusbeliekhez írt második levél 12:9)  Senki se higgye tehát, hogy nem tud megváltozni. Isten hitet és erőt ad hibái legyőzéséhez.  Most van a nagy engesztelési nap. Annak, aki azt akarja, hogy a neve bent maradjon az élet könyvében, most, e rövid kegyelmi idő alatt kell bűnbánó szívvel és őszinte megtéréssel megsanyargatnia lelkét Isten előtt. Tartsunk mélységes, lelkiismeretes önvizsgálatot!

A MENNY VONZÁSÁBAN

"Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül." (Zsidókhoz írt levél 4:16)

Miután az apostol felhívja az olvasók figyelmét Krisztusra, a könyörületes közbenjáróra, aki "megindul gyarlóságainkon", ezt mondja: "Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez."  A kegyelem királyi trónja a kegyelem országát jelképezi, hiszen a trón létezése egy ország létezését is feltételezi. Isten megtiszteltetései és adományai nem ismernek határt. Maga a kegyelem trónja a legnagyobb vonzerő, mert az ül benne, aki megengedi nekünk, hogy Atyánknak nevezzük őt. Isten azonban mindaddig nem tartotta teljesnek a megváltás elvét, amíg kizárólag az Ő szeretete nyilvánult meg benne. Olyan védőügyvédet nevezett ki az oltárához, aki magára vette természetünket.  A közbenjárónak az a hivatása, hogy gyermekeiként mutasson be minket Istennek.  Krisztus közbenjár azokért, akik befogadják Őt. Saját érdemei által erőt ad nekik, hogy a királyi család tagjai, a mennyei király gyermekei lehessenek. Isten pedig azzal fejezi ki végtelen szeretetét Krisztus iránt, aki vérével fizette le váltságunkat, hogy elfogadja, szívesen látja, és saját barátainak tekinti Krisztus barátait. Elégedett a jóvátétellel. Fiának emberré válása, élete, halála és közbenjárása őt dicsőíti meg. Amikor Isten gyermeke a kegyelem trónjához közeledik, azonnal a közbenjáró pártfogoltjává válik.  A bűnbánat első szavára, a bocsánat első kérésére Krisztus magáévá teszi az ügyét, kérelmét pedig, mint a maga kérését terjeszti az Atya elé. Amint Krisztus közbenjár értünk, az Atya megnyitja előttünk kegyelmének összes kincsét, hogy vegyük birokba, élvezzük, és másokkal is közöljük azokat.  Kérjetek az én nevemben, mondja Krisztus.  "Nem mondom, hogy kérlelnem kell értetek az Atyát, hiszen Ő maga is szeret titeket, mivel engem szerettek. Hivatkozzatok a nevemre, s ez majd hatékonnyá teszi imátokat, az Atya pedig nektek adja kegyelmének gazdagságát." Kérjetek, és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen." (János evangéliuma 16:24)

KRISZTUS ORSZÁGÁNAK ÖRÖKÖSEI

"Én azért adok néktek, miképpen az én Atyám adott nékem, országot, hogy egyetek és igyatok az én asztalomon, az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izraelnek tizenkét nemzetségét." 

(Lukács evangéliuma 22:29-30)

Micsoda ígéretünk van! Krisztus hűséges gyermekei osztozni fognak vele az Atyjától kapott országban. Ez az ország lelki ország, amelyben azok a legnagyobbak, akik a legtevékenyebben szolgálják testvéreiket. Krisztus szolgái, az Ő vezetése mellett, részt fognak venni ennek az országnak az igazgatásában. Enni és inni fognak Jézus asztalánál, ami azt jelzi, hogy közeli kapcsolatba kerülhetnek vele. Nagy hibát követnek el mindazok, akik világi megkülönböztetésre és dicsőségre törekednek.  Az ül majd legközelebb Krisztushoz az Ő trónján, aki önmagát megtagadva, másoknak kedvez elsősorban. Ő olvas a szívekben, látja alázatos és önfeláldozó tanítványainak igaz érdemeit.  Mivel méltók rá, megkülönböztetett helyet rendel ki számukra, pedig ők méltatlannak tartják magukat, és nem vágynak a megtiszteltetésre. Isten nem tulajdonít értéket a külsőséges nagyságnak és dicsekvésnek. Sokan, akikre ezen a Földön felsőbbrendű személyként tekintenek, egy napon meglátják majd, hogy Isten az önmegtagadás és együttérzés mértéke szerint értékeli az embert. Akik követik annak példáját, aki szertejárt, jót cselekedve, akik segítik embertársaikat, és szüntelenül azok felemelésén munkálkodnak, azok Isten szemében végtelenül értékesebbnek számítanak azoknál, akik önző módon magukat magasztalják fel. Isten nem a képességeik miatt fogadja el az embereket, hanem mert keresik az Ő orcáját, és vágyakoznak az Ő segítségére. Isten nem úgy lát, mint az ember.  Nem a külső látszat alapján ítél. Isten a szívet vizsgálja, és igazságosan ítél. Isten közösségébe fogadja alázatos, egyszerű követőit, mert értékes anyagot lát bennük, amely ki fogja állni a viharok, a hőség és a lemorzsolódás ádáz próbáit.  A Mesterért végzett munkánk célja az legyen, hogy neve megdicsőülhessen a bűnösök megtérésében. Örvendezzünk, amiért az Úr nem az iskolázottságuk mértéke szerint értékeli szőlőskertjének munkásait.  A fa a gyümölcseiről ismerhető meg. Az Úr azokkal munkálkodik, akik készséggel munkálkodnak együtt Ővele.

ÚJ EMBER

,,Mint együttmunkálkodók, intünk is, hogy hiába ne vegyétek az Isten kegyelmét." (2Korinthusbeliekhez 6:1

Sokan, akik kereszténynek vallják magukat, valójában nem azok. Isten csak olyanokat visz a Mennybe, akik, Krisztus kegyelme által, ezen a Földön válnak szentté, akikben Isten meglátja Krisztus képmását. "Igen irgalmas az Úr, és könyörületes" (Jak 5:11).  Szánalommal tekint megváltottjaira. Készséggel bocsátja meg az ember bűnét, ha aláveti magát akaratának, és hűséges marad hozzá. Annak érdekében, hogy igazságát megőrizve is a bűnös megigazítója lehessen, a bűn büntetését egyszülött Fiára hárította.  Krisztus érdeméért megbocsát az Őt szeretőknek. Mivel hisznek Krisztusban, Isten nem a bűnösök gonoszságát látja bennük, hanem a Fiával való hasonlóságot. Isten egyedül ezen a módon lelheti örömét bennünk. "Akik befogadák őt, hatalmat ad azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, akik az ő nevében hisznek" (János evangéliuma 1:12).  Krisztus engesztelőáldozata nélkül semmi olyan nem lenne bennünk, amiben Isten az örömét lelné.  Az ember minden természetes jósága értéktelen Isten szemében; nem talál örömet egyetlen olyan emberben sem, aki fenntartja régi természetét, és nem válik új emberré Krisztusban, aki nem újul meg ismeretben és kegyelemben. Iskolázottságunk, tálentumaink és anyagi javaink olyan ajándékok Isten részéről, amelyek által kipróbálja hűségünket.  Ha önmagunk dicsőítésére használjuk ezeket, Isten így szól: "Nem lelek bennük örömöt, mert Krisztus hiába halt meg értük". Megváltónk tanításának egyedül az lehet a dísze, ha ugyanaz az indulat van bennünk, ami Krisztusban. Győzzük le magunkban az első helyre való törekvés vágyát, az önmagunknak való kedvezést és a panaszkodás, elégedetlenség lelkületét. Isten békéjének kell uralkodnia a szívünkben.  Krisztusnak élő és ható, valóságos elvvé kell válnia bennünk. Az Istennek való engedelmesség által tekintsetek magatokra úgy, mint akik drága Fiának áron vett tulajdonai. Igyekezzetek felemeltetni Krisztusban.  Ez a munka mindörökké tartani fog. Isten gyermekei vagyunk.  Ne feledkezzünk meg királyi származásunkról! Dicsőítsük megváltó Jézusunkat! Hirdessük annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el minket!

A JÓ BEFOLYÁS SÁFÁRAI

"Annak okáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon. Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ezáltal sokan megfertőztessenek."(Zsidókhoz írt levél 12:12-15)

Ezek a szavak óvatosságra intenek. Ne szakítsuk el hitünk fonalát azzal, hogy szüntelenül a nehézségeinkről beszélünk. Ne felejtsük el, hogy beszédünknek hatalmas befolyása van, jó, vagy rossz irányban. Ne engedjük meg az ellenségnek, hogy gonosz célra használja nyelvünket.  Ne árasszunk olyan befolyást, amely bárkit is elszakíthat Istentől. Isten gyermekei ápolják és nyilvánítsák ki az életükben a Lélek által elérhető nemes tulajdonságokat.  Dicsőítsék meg Istent alázatuk és töredelmes szívük által.  Vágyjanak hasonlóvá válni Jézushoz. Kövessék leckéit a mindennapi életben, és így rendeljék alá magukat az Ő akaratának. "Isten szántóföldje vagytok" (1 Kor 3:9).  Ahogy az ember szíve felderül kertjének gondozása közben, úgy örvendezik Isten az Ő hivő fiaiban és leányaiban.  A kert folyamatos munkát igényel. A gyomokat ki kell húzni, új növényeket kell ültetni, az ágakat pedig meg kell metszeni.  Így munkálkodik az Úr is a kertjében, és így gondozza növényeit. Nem leli örömét olyan fejleményekben, amelyek nem nyilvánítják ki Krisztus jellemének szép vonásait. Krisztus vére Isten értékes, drága tulajdonává tette az embereket, ezért nagyon óvatosnak kell lennünk, nehogy túl nagy szabadságot tulajdonítva magunknak, kihúzzuk azokat a növényeket, amelyeket Isten helyezett a kertjébe. Némely növény olyannyira gyönge, hogy alig-alig van benne élet, de az Úrnak különös gondja van ezekre.  Embertársaitokkal való ügyleteitek során soha ne feledjétek, hogy Isten tulajdonával van dolgotok. Legyetek kedvesek, irgalmasok és udvariasok. Tiszteljétek Isten áron vett tulajdonát.  Legyetek gyöngédek és udvariasok egymás iránt. Istentől kapott képességeiteket használjátok példaadásként az emberek számára.  Adja meg a szívet és annak ingadozásait ismerő Isten, hogy irgalmas lehessen hozzátok, amiért ti is irgalmasok, együttérzők és szerető szívűek voltatok mások iránt. (Zsidókhoz írt levél 12:13).

AZ ERŐ SÁFÁRAI

 "Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat." (Márk 12:30)

Minden ember személyre szóló tálentumokat kap Istentől. Némelyek úgy vélik, hogy ezek csak bizonyos kiváltságos embereket illetnek meg, azokat, akik különleges szellemi képességgel és tehetséggel rendelkeznek. Isten azonban nem korlátozza ajándékait egy kivételt élvező kisebbségre. Mindenkinek ad valamilyen sajátos ajándékot, amelynek felhasználásáról valamikor majd számot kell adnia az Úrnak. Az idő, értelem, a javak, szellemi képesség és lelki gyöngédség mind-mind olyan ajándék az Úrtól, amelyet az emberiség áldására kell felhasználnunk.  A munkára képesítő erő adománya igen értékes ajándéknak számít. Többet ér minden, a bankban őrzött tőkénél, ezért többre is kell értékelnünk azt. Olyan áldás ez, amely aranyért vagy ezüstért, házért vagy földért nem vásárolható meg. Isten azt kéri, hogy használjuk fel bölcsen ezt az adományát.  Senkinek nincs joga feláldozni ezt a tálentumot a semmittevés pusztító oltárán. Mindannyiunknak éppúgy számot kell majd adnunk a testi erőnkről, mint anyagi javaink felhasználásáról. Az élet szükségszerű kötelességeinek elégedett szívvel való teljesítése olyan lecke, amelyet sok kereszténynek meg kell még tanulnia.  Nagyobb kegyelemre és énjének szigorúbb fegyelmezésére van szüksége annak a szerelőnek, kereskedőnek, jogásznak vagy földművesnek, aki az Úrért munkálkodva, be kívánja vinni a mindennapi élet ügyleteibe a keresztényi elveket, mint az átfogó területen munkálkodó hivatásos misszionáriusnak.  Erős lelki idegzetre van szükség ahhoz, hogy vallásunkat beleszőjük a műhely és az iroda dolgaiba, megszenteljük a mindennapi élet részleteit, és minden ügyünket Isten Igéjének zsinórmértéke szerint rendezzük. Az Úr azonban ezt kívánja meg tőlünk.  A vallás és a polgári foglalkozás nem két dolog. A kettő egy.  A Biblia vallásának bele kell szövődnie minden munkánkba. Az Isteni és az emberi erőnek egyesülnie kell a földi és a lelki célok eléréséért. Nemcsak teljes szívünkkel, értelmünkkel és lelkünkkel kell szeretnünk Istent, hanem minden erőnkkel is.  Fizikai képességeink teljes és józan felhasználását kell ezen értenünk.