AZ ÉLET VERSENYPÁLYÁJA

''Azért mi is, akiket a bizonyság ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnösséget, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőteret. 

Nézzünk a hit elkezdőjére és bevégezőjére, Jézusra...'' (A zsidókhoz írt levél 12. fejezetének 1-2. verse)

Irigység, gyűlölet, gyanúsítás, rágalmazás, kapzsiság, olyan akadály, amit a kereszténynek el kell vetnie, ha győztesen akarja megfutni a pályáját az örök életért. 

Mindenféle szokást, hajlamot, amely bűnre csábít, vagy szégyent hoz Krisztusra, le kell vetni, kerüljön bármibe. 

Senkin sem nyugodhat meg Isten áldása, ha megsérti az igazság örök alapelvét.

 Az egykori versenyek résztvevői, az önmegtagadásuk és önmegtartóztatásuk mellett, még nem is lehettek biztosak a győzelmükben. 

Bármennyire buzgón és komolyan fáradozott is valamennyi versenyfutó, a díjat mégis csak egy kaphatta meg. 

Csak egyetlen kéz nyúlhatott a sóvárgott babérkoszorú után. 

Milyen gyakran megtörténhetett tehát, hogy valakit, aki a legnagyobb erőfeszítés után a kezét már-már a díj felé nyújthatta, az utolsó pillanatban a versenytársa előzte meg, s helyette magához ragadta a vágyva vágyott kincset! 

A keresztényi élet harcában ez nem fordulhat elő. 

A verseny végén senkit sem érhet kudarc, aki a követelménynek mindenben megfelel. 

Mindenki győzelmet arathat, ha komolyan igyekszik, és kitartással harcol. 

Nemcsak a gyorsé a futás, nemcsak az erős nyerhet csatát. 

A leggyengébb szent éppúgy elnyerheti az örök élet dicsőséges koronáját, mint a legerősebb. 

Mindenki győztes lehet, aki Isten kegyelméből alárendeli az életét Krisztus akaratának.

Minden egyes cselekményünk súlyosan esik a latba, győzelemre vagy vereségre. 

Sőt, a jutalom, amelyet a győztesek elnyernek, arányban fog állni a buzgalmukkal, komolyságukkal, amelyet a küzdelembe vetettek. Pál meg volt győződve arról, hogy a gonosz ellen vívott küzdelme egészen az élete végéig tart. 

Állandóan szükségét érezte, hogy gondosan ügyeljen magára, nehogy a földi vágy elnyomja a lelki buzgalmát. 

Teljes erejével folyton küzdött a természetes hajlama ellen. 

Amellett a tekintetét állandóan a kitűzött célra irányította, amelyet igyekezett el is érni az Isten törvénye iránti alázatos engedelmesség által. 

A szavait, a szokását, a szenvedélyét, mindent Isten Lelkének uralma alá helyezett.

A HELYES BEFOLYÁS FORRÁSA

''Akkor fölvirrad a világosságod, mint a hajnal, és a gyógyulásod gyorsan kivirágzik;az igazságod előtted jár, az Úr dicsősége követ.'' (Ézsaiás próféta könyve 58. fejezetének 8. verse)

Az Úrnak különleges munkát kell elvégeznie mindannyiunk életében.

Amint látjuk a világ gonoszságát, amely napvilágra kerül a bírósági tárgyalásokon és a sajtó híreiben, húzódjunk közelebb Istenhez! 

Ragadjuk meg az ígéretét, hogy Krisztus kegyelme láthatóvá váljon bennünk. 

Szolgáljuk Isten dicsőségét a törekvésünkkel mindenkor!

Dolgozzunk, és vessük latba az Istentől nyert képességünket. 

Fogadjuk magunkba a világosság sugarait, hogy Isten kegyelme átformálhasson az isteni hasonlóságra. 

Az egész Menny arra vár, hogy végtelenül gazdag áldást árasszon azokra, akik e Föld történelmének utolsó napjaiban Isten művének szentelik az életüket. 

Semmi olyan nincs bennünk a saját erőnkből, amivel a jóra tudnánk befolyásolni másokat. 

Ha felismerjük a tehetetlenségünket, és azt, hogy szükségünk van Isten erejére, akkor nem bízunk önmagunkban. 

Nem tudjuk, hogy mi fordul meg egy napon, egy órán vagy egy pillanaton.

Egy napot se kezdjünk el anélkül, hogy a tervünket a mennyei Atyánkra ne bíznánk! 

Isten megbízta az angyalait, hogy vigyázzanak reánk. 

Ha az oltalmuk alá helyezzük magunkat, a veszély idején a jobb kezünk felől állnak. 

Ha akaratlanul rossz befolyást árasztanánk, mellénk állnak, és jóra biztatnak.

Megválasztják a szavainkat, és befolyásolják a tettünket. Így a befolyásunk, ha csendes és öntudatlan is, hatalmas erővel vonz másokat Krisztushoz és a mennyei világhoz. 

A személyes befolyás hatalom. Krisztus erejével kell dolgoznunk, hogy a követeiként jó befolyást árasztva tolmácsoljuk a helyes elvet, és gátat vessünk a világ romlottságának! 

Hirdessük a kegyelmet, amelyet egyedül Krisztus adhat! 

Emeljük, nemesítsük mások életét és jellemét, a buzgó hittel és szeretettel párosult tiszta példamutatás erejével.

AZ IGAZ KIVÁLÓSÁGA

''Nem süti meg a rest a maga fogta vadat, de a serény embernek drága kincse van.''
(A példabeszédek könyve 12. fejezetének 26. verse)

Az Úr elvárja a szolgáitól, hogy az életük és a jellemük legyen kiválóbb a többi emberénél. Minden eszközt azok rendelkezésére bocsát, akik szolgálják Őt.

Az egész világegyetem úgy tekint a keresztényre, mint aki diadalra törekszik, és úgy futja az előtte álló pályát, hogy elnyerhesse a jutalmat, a hervadhatatlan koszorút.

Ha viszont Krisztus hitvalló követőjének igyekezete nem emelkedik a világiak törekvése fölé, akkor az élet vagy halál hatalmas küzdelmében soha nem juthat győzelemre.

A rábízott erőt használatba kell vennie, hogy a Szentlélek hatalma és a bőséggel kiárasztott kegyelem által győzhessen a világ, a test és az ördög felett.

A győzni vágyók gondolják meg, és vegyék számba a megváltásuk árát!
Az erős emberi kívánságot le kell győzni. A független embernek Krisztus fogságába kell esnie.
A kereszténynek be kell látnia, hogy a lényének tulajdonosa nem saját maga.

Kísértés felett kell győznie, és a saját vágya ellen is meg kell vívnia a harcát.
A félszívű szolgálatot nem fogadja el az Úr.

A képmutatás gyűlöletes az Ő szemében. Krisztus követője járjon hit által, mintha látná a láthatatlant. Krisztus legyen a legdrágább kincse. Ő legyen a számára minden mindenben.

Ez a tapasztalat Krisztus minden hitvallója számára elengedhetetlen, hiszen ennek gyakorlása kihat a magaviseletre, és megszenteli a keresztény életének másokra gyakorolt befolyását.

A keresztények üzleti kapcsolatát és a világiakkal szemben való eljárását Krisztus kegyelme szenteli meg. 

Bárhol legyenek is, olyan lelkiség veszi körül őket, amelynek hatalma van a jó befolyására, mert a Mester lelkülete árad belőlük. 

A Krisztus szerint járók jól tudják, hogy egyedül akkor vannak biztonságban, ha szorosan Jézus mellett haladnak, és így követik az élet világosságát. 

Nem fogadnak el olyan munkát, és nem fognak olyan vállalkozásba, amely hátráltatná őket a keresztényi jellem elérésében.

 ''Egyetlen harcos sem keveredik az élet dolgaiba; hogy megnyerje annak tetszését, aki őt a harcosává avatta.'' (2Tim 2:4)

ALÁZAT!

''Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt,
hogy felmagasztaljon titeket annak idején.'' (Péter első levele 5. fejezetének 6. verse)

Az igazi alázatosság nem jelent szellemi törpeséget, a törekvés hiányát, gyáva meghunyászkodást, sem pedig a kudarctól félve, a teher lerázását. Az igazán alázatos ember, 

Isten erejében bízva, végrehajtja a Menny szándékát. 

Isten maga választja ki az emberi eszközöket. 

Néha egészen egyszerű embereket a legnagyobb feladatokkal bíz meg, mert a hatalma az emberi gyengeség által mutatkozik meg. 

Nekünk megvan a saját mércénk, és ahhoz mérten jelentjük ki az egyik dolgot nagynak, a másikat pedig kicsinek. Isten azonban nem a mi normánkkal mér. 

Ne gondoljuk, hogy Istennek nagy, ami nekünk nagy; vagy ami nekünk kicsi, neki is az. 

Rosszul tesszük, ha a saját érdemünkkel büszkélkedünk.

Nem a cselekedetünkért kapjuk a jutalmat, nehogy bárki is dicsekedjen. 

Mindenféle jutalom kegyelemből van.

Az ''én'' felmagasztalása nem egyeztethető össze a vallással. Akinek öndicsőítés a célja, az nélkülözi azokat a jellemvonásokat, amelyek hatékony munkássá tehetik Krisztus szolgálatában.
A gőg és elbizakodottság lerontja a munkát.

A keresztény ember, aki a magánéletében is keresztény; aki bizonyságot tesz a kereszténységéről a naponkénti önmegtagadásával, a szándéka őszinteségével, a gondolata tisztaságával, a bosszúságban tanúsított szelídségével, a hitével és a kegyességével, a kis dolgokban való megbízhatóságával; aki a családi életében Krisztus jellemét képviseli, Isten szemében még a világszerte ismert misszionáriusnál és mártírnál is becsesebb lehet. 

Nem a tudásunkban, a társadalmi rangunkban, a munka sokaságában vagy a reánk bízott képességben található a sikerünk titka; nem is az emberi akaratban. 

Ha a tehetetlenségünket érezve, készséges és engedelmes szívvel Krisztusra tekintünk, általa, aki az erő és értelem forrása, a győzelmet sorozatosan arathatjuk. 

Azok, akik őszinte hittel és szeretettel szolgálnak Istennek, a kegyelméből áldott jutalmat kapnak.
(vesd össze a Timótheusnak írt második levél 2. fejezetének 4. versével)

AZ ÁLDÁS SOKASÁGA!

 ''Kegyelem és békesség áradjon rátok bőségesen Isten és Jézus, a mi Urunk megismerésében.

Az Ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való az Ő megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott.'' 

(Péter második levele 1. fejezetének 2-3. verse)

Péter 2. levelének 1. fejezetében ígéretet találtok, miszerint a kegyesség és békesség sokasodni fog bennetek, amikor ''a hitetekhez bőségesen adtok még erényt, az erényhez ismeretet, az ismerethez pedig önuralmat, az önuralomhoz türelmet, a türelemhez kegyességet, a kegyességhez testvériességet, a testvériességhez szeretetet'' (Péter második levele 1. fejezetének 5-7. verse). 

Az ilyen erény csodálatos kincs. Küzdjünk tehát, hogy a hátralevő rövid időben latba vessük a képességünk legjavát. Növekedjünk kegyességben és erőben, és így tegyük nyilvánvalóvá, hogy mennyei erőforrás birtokosai vagyunk. 

Krisztus így szól. ''Teljes hatalmat kaptam a Mennyen és a Földön.'' (Máté evangéliuma 28. fejezetének 18. verse) 

Miért kapta volna Krisztus ezt a hatalmat, ha nem értünk? Szeretné, ha felismernénk, hogy idősebb testvérünkként tért vissza a Mennybe, és hogy az Atyától nyert végtelen hatalmát most a mi rendelkezésünkre kívánja bocsátani. Minden szavunkkal és tettünkkel Krisztust kell képviselnünk. 

Az Ő életét kell követnünk.
Az Őt vezérlő elv alakítsa a mi cselekedetünket is azok iránt, akikkel érintkezünk

Amikor biztonsággal kapcsolódunk Krisztushoz, olyan erő birtokában vagyunk, amelyet emberi lény nem képes elvenni tőlünk. A megszentelt élet mesterkéletlen, öntudatlan befolyása meggyőző prédikáció a kereszténység mellett.

Minél kevésbé cáfolható az érvelés, annál nagyobb ellenállást idézhet elő; ám az Isten-szerető életmód olyan hathatós példaadás, amelynek lehetetlen teljesen ellenállni.
A Fia által az Atya bemutatta a kiválóságnak azt a magas fokát, amelyre az ember eljuthat. 

Isten élő bizonyságtevőkké tesz minket arról, hogy mivé válhat az ember Krisztus kegyelme által.

Kiváltságunk, hogy az Atya olyan szentségre szólít fel bennünket a körünkben, mint amennyire Ő szent. A hatalma által erre képesek is vagyunk.

''Teljes hatalmat kaptam a Mennyen és a Földön.'' (Máté evangéliuma 28. fejezetének 18. verse)
Meg tudjuk ragadni ezt a határtalan erőt.

ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ

"Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által, mostantól mindörökké." (Ézsaiás 9:7)

Ebben az életben csak ízlelgetjük a megváltás csodáját. 

Véges elménkkel mélységesen elgondolkodhatunk azon a szégyenen és dicsőségen, életen és halálon, igazságon és irgalmasságom, amely a kereszten találkozott, de a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudjuk teljesen felfogni, mit is jelent. 

A megváltó szeretet hosszúságáról és szélességéről, mélységéről és magasságáról csekély fogalmat alkothatunk.Amikor a megváltottak úgy látnak, amint Isten látja őket, és úgy ismernek, ahogy Isten ismeri őket, akkor sem fogják teljesen megérteni ezt a szeretetet.

De az örök korszakokon át újabb és újabb igazság tárulkozik ki a csodálkozó és elragadtatott értelem előtt.
Amikor földi bajok, fájdalmak és kísértések elmúlnak, és okai is megszűnnek, Isten népe még akkor is tisztán és világosan fogja tudni, hogy mi volt megváltásának ára.
Az egész örökkévalóságban Krisztus keresztjét tanulmányozzák a megváltottak, és erről énekelnek.

A megdicsőült Krisztusban a megfeszített Krisztust fogják látni. Soha nem felejtik el, hogy Ő, aki hatalmával teremtette és fenntartotta a roppant tér megszámlálhatatlan világát, Isten szeretett Fia, a Menny felsége, akit kerubok és fénylő szeráfok gyönyörűséggel imádnak, megalázta magát, hogy felemelhesse az elbukott embert; hogy a bűn átkát és szégyenét, Atyja arcának elrejtőzését viselte, mígnem az elveszett világ szenvedése meghasította szívét, és kioltotta életét a Golgota keresztjén.

A világegyetem örökké csodálni és imádni fogja Alkotóját, minden sors Bíráját, aki az ember iránti szeretetből letette dicsőségét, és megalázta magát.

Amikor az üdvözültek Megváltójukra néznek, és arcán meglátják az Atya örök dicsőségét; amikor trónjára tekintenek, amely öröktől fogva mindörökké létezik, és felfogják, hogy országának soha nem lesz vége, lelkesen énekelni kezdenek.

"Méltó, méltó a Bárány, akit megöltek, és aki megváltott minket Istennek a maga végtelenül drága vérén!"

💥OSZTATLAN ODASZENTELŐDÉS❣️

 "Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt." (Galátzabeliekhez 5:24)

Azt a parancsot kaptuk, hogy feszítsük meg testünket minden hajlamával és kívánságával. 

Hogyan tegyük ezt? Talán fájdalmat okozzunk a testünknek?
Nem, hanem ítéljük halálra bűnre csábító kísértéseket. Űzzük ki az elménkből a romlott gondolatokat!

Minden gondolatot ejtsünk foglyul Jézus Krisztusnak. Isten szeretete uralkodjék mindenekfelett;
Krisztus osztatlan trónt foglaljon el.

A testünket megvásárolt tulajdonának kell tekintenünk.
A test tagjai legyenek az igazság eszközei. Ebben a világban két királyság van, Krisztusé és Sátáné.
Mindegyikünk e két királyság valamelyikéhez tartozik.

Krisztus így szólt a tanítványokért elmondott csodálatos imádságában:
"Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
Nem e világból valók, aminthogy én sem e világból vagyok. Szenteld meg őket a te igazságoddal:
A te Igéd igazság. Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világba."

(János evangéliuma 17:15-18)

Isten akarata nem az, hogy zárjuk el magunkat a világtól, de miközben a világban vagyunk, Istennek kell szentelnünk az életünket. Ne kövessük a világot.
Jó befolyásként és ízesítő sóként kell élnünk a világban.
Egy szentségtelen, tisztátalan és bálványimádó nemzetség közepette kell tiszta és szent életet élnünk, megmutatva, hogy Krisztus kegyelmének van ereje visszaállítani az isteni képmást az emberben. 

Megmentő befolyást kell árasztanunk a világban.
A világ a bűn és romlás melegágyává lett. Ne kövessük annak útjait és szokásait! Szüntelenül vissza kell utasítanunk szabados elveit.
A kegyelem áldása azért adatik az embernek, hogy a mennyei világegyetem és az elbukott Föld megláthassa azt, amit egyébként nem láthatna meg, Krisztus jellemének tökéletességét.

A nagy gyógyító azért jött a Földünkre, hogy megmutassa az embernek, kegyelme által olyan életet élnek, amelynek eredményeként az Isten nagy napján ezt az áldott bizonyságot mondhassák róluk: "Őbenne vagytok beteljesedve." (Kol 2:20)