GYÖNYÖRKÖDÉS AZ IGÉBEN

''Most pedig Istenre bízlak titeket, és a kegyelme Igéjére, akinek van hatalma arra, hogy építsen, és örökséget adjon a szentek közösségében.'' 

(Az apostolok cselekedete 20. fejezetének 32. verse)

A leglényegesebb és legjelentősebb tudás Istennek és az Igéjének ismerete.

Naponta növekednünk kell a lelkiség terén. A keresztény annak arányában növekedhet a kegyelemben, amennyire értékelni tudja Isten Igéjét, amennyire követi annak útmutatását, és amennyire a mennyei dolgokon való elmélkedéshez szoktatja magát. 

Az Ige tanulmányozásának lehetőségével az Úr gazdagon terített asztalt állított elénk. 

Sokan visszautasítják ennek áldását, nem táplálkoznak Isten üzenetéből, amely - az Úr szavai szerint - a testét és a vérét, a lelkét és az életét jelképezi. 

Ha magunkhoz vesszük az Igét, erősödni fogunk lélekben, valamint a kegyelem és igazság ismeretében. Kialakul, és szokássá válik az életünkben az önuralom.

A gyermekkor gyengesége - az ingerlékenység, az akaratosság, az önzés, az indulatos beszéd és cselekedet - eltűnik, és a helyébe a keresztény felnőttkor szép tulajdonságjegyei lépnek. 

Isten a nagy irgalmában feltárta előttünk a szent élet szabályát. 

Szent életű embereket ihletett meg, hogy feljegyezzék az utasítását a javunkra a Szentírásban. 

Megmutatta, hogy milyen veszély leselkedik ránk, és miként szabadulhatunk meg attól. 

Akik engedelmeskednek a rendelésének, és kutatják a Szentírást, nem maradnak tudatlanok ezek felől a dolgok felől. Az utolsó napok veszedelmes idejében a gyülekezet minden egyes tagja ismerje meg a reménysége és a hite alapját. Olyan alap ez, amelyet nem nehéz megérteni. 

Ha növekedni akarunk kegyelemben és az Úr Jézus Krisztus ismeretében, lesz mivel lefoglalni a gondolatunkat. 

Ha Isten népe növekszik a kegyelemben, akkor a Biblia-ismerete is alaposabb lesz. 

A szent igazságban új világosságot és szépséget fedez fel majd. 

Ez így volt a gyülekezet történetének minden korszakában, és így is marad mindvégig.

EGYETLEN FORRÁSBÓL

''Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem pedig, és az igazság Jézus Krisztus által lett.''
(János evangéliuma 1. fejezetének 17. verse)

Az erőd és a kegyelemben való növekedésed kizárólag egyetlen forrásból eredhet. 

Ha a kísértésben és próbában bátran kiállsz az igazság mellett, a győzelem a tied, és egy lépéssel máris közelebb kerülsz a tökéletes keresztényi jellem eléréséhez. 

A lelked kamráit szent és mennyei világosság ragyogja be. Tiszta és kellemes légkör vesz körül. 

A kiváltságunk az, hogy a Menny világosságának fényében járjunk. 

Énókh is így járt Istennel, és neki sem volt könnyebb szent életet élni akkor, mint ma nekünk. 

A világ az ő idejében sem kedvezett jobban a kegyelemben és szentségben való növekedésnek, mint ma. 

A romlottságot, amely kívánság által van a világunkban, Énókh az imádság és az Istennel való beszélgetés által kerülte el. Az utolsó időszak veszedelmes napjaiban nekünk ugyanebből a forrásból kell erőt merítenünk. Istennel kell járnunk! 

El kell különülnünk a világtól, mert ha nem követjük a hűséges Énókh példáját, nem menekülhetünk meg a szennytől. 

Sokan olyan gyengék, mint a szalmaszál, holott a közelükben van az erő kiapadhatatlan forrása.

A Menny készséggel segít nekünk abban, hogy erőssé váljunk Istenben, és eljussunk a Krisztus Jézus teljességét elérő nagykorúságra. Mennyit növekedtetek lelkiekben az elmúlt esztendőben? 

Melyikünk vívta ki sorozatban a drága győzelmet? 

Kinek az életéből tűnt el az irigység, büszkeség, rosszindulat, féltékenység és önzés, és maradtak e helyett a Lélek nemes vonásai, a szelídség, türelem, jóság és kedvesség? 

Ha megragadjuk a felajánlott segítséget, Isten támogatni fog minket. Semelyik teremtmény nem képes olyan fejlődésre, csiszolódásra és nemesedésre, mint az ember. 

Az ember nem tudja felfogni, hogy mivé tudná őt formálni az Úr. Krisztus kegyelme által az ember képes az állandó szellemi növekedésre. 

Ha az igazság és Isten szeretete beragyogja az elméjét és a szívét, akkor a Krisztus halála által meghozott kegyelem révén a Föld gyermeke a hatalom eszközévé és a halhatatlanság örökösévé válhat.

MEGBOTLÁS

''Ne örülj, ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a sötétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!'' (Mikeás próféta könyve 7. fejezetének 8. verse)

Egyedül az isteni hatalom képes megújítani az ember szívét, és megtölteni a lelket Krisztus szeretetével, amely szüntelenül árad azokra, akikért Krisztus meghalt.

A Lélek gyümölcse a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Amikor valaki megtér Istenhez, az erkölcsi ízlése megújul, az indítéka megváltozik, és azokat a dolgokat szereti, amelyeket Isten. A változhatatlan ígéret aranyfonala egybeköti az életét Jézuséval. Szeretet, öröm, békesség és elmondhatatlan hála hatja át a lelket. 

Az áldásban részesülő szavai ezek lesznek. ''A te jóvoltod felmagasztalt engem.'' (A 18. zsoltár 35. verse) 

Azonban csalódni fognak azok, akik eltökélt igyekezet nélkül valamiféle varázslatos jellemváltozásra várnak. 

Amíg Jézusra tekintünk, nincs okunk a félelemre és a kételkedésre, hiszen Ő képes megváltani mindazokat, akik hozzá jönnek. Szüntelenül félhetünk viszont attól, hogy a régi természetünk újra visszanyeri a hatalmát, és az ellenség valami olyan csapdát állít, ami által ismét foglyul ejthet bennünket.

Szeretettel és eltökéltséggel kell élnünk az életet, mert Isten az, aki munkálja bennünk a szándékot és a cselekvést az Ő tetszésének megfelelően. A lelki szépségünknek naponta növekednie kell. 

Az isteni minta utánzására való igyekezetünkben gyakran el fogunk bukni. A gyengeségünk és a hibánk miatt még sokszor le kell roskadnunk, hogy Jézus lábainál sírjunk.

De nem kell elbátortalanodnunk! Imádkozzunk még lelkesebben, higgyünk még teljesebben, és próbáljunk meg újra, immár nagyobb állhatatossággal, felnövekedni az Úr hasonlatosságára. 

Ne a saját erőnkben, hanem a Megváltónk erejében bízzunk! 

Dicsérjük Istent, aki a mi Istenünk és Atyánk. Szemlélés által változunk el. 

Miközben az isteni minta tökéletességén elmélkedünk, teljes átalakulásra és az Ő tisztasága szerinti megújulásra vágyakozunk. 

A jellembeli változás az Isten Fiában való hit által megy végbe. Az engedetlen gyermek Isten gyermekévé válik.

JÉZUS VISSZATÜKRÖZÉSE

''Semmi rothadt beszéd ne származzon a szátokból, hanem csak ami hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.'' (Az efézusiakhoz írt levél 4. fejezetének 29. verse)

Folytonos a vágyakozásom, hogy kiformálódjon bennem Krisztus, a dicsőség reménysége. 

Vágyakozom arra, hogy minden nap Krisztus szelídsége és gyöngédsége ékesítsen, és növekedni tudjak a kegyelemben és Jézus Krisztus ismeretében, amíg Jézus Krisztusban a tökéletességig eljutok. 

Mint egyénnek, az a kötelességem, hogy a Jézustól nyert kegyelemben növekedve, jó egészségben tartsam a lelkemet, és Isten eszköze maradjak, amelyen át az Úr kegyelme, szeretete, türelme és gyöngédsége a világra áradhat. Ez a kötelességem, és nem kevésbé kötelessége ez minden gyülekezeti tagnak, aki Isten fiának vagy leányának vallja magát.

Az Úr Jézus a szent igazság letéteményesévé tette az egyházát, és arra bízta a célja és terve megvalósítását, azoknak az embereknek a megmentését, akik iránt oly mérhetetlen szeretetet és érdeklődést tanúsított.

Akár a mi Földünkön a Nap, Krisztus, az igazságosság Napja is úgy kel fel az erkölcsi sötétség égboltján. 

Jézus ezt mondta magáról. ''Én vagyok a világ világossága.'' (János evangéliuma 8. fejezetének 12. verse)

A követőiről pedig így szólt. ''Ti vagytok a világ világossága.'' (Máté evangéliuma 5. fejezetének 14. verse) 

Jézus Krisztus képmásának visszatükrözése, a jellem szépsége és szentsége, valamint a folytonos önmegtagadás és mindenféle bálványtól való elkülönülés által kicsik és nagyok egyaránt bemutatják azt, amit Krisztus iskolájában tanultak.

A Szentírás azt mondja, hogy Krisztus ajkán ''kedvesség árad'', és tudja ''erősíteni a megfáradtat beszéddel''

 (a 45. zsoltár 3. verse; Ézsaiás próféta könyve 50. fejezetének 4. verse). 

Az Úr arra szólít fel, hogy ''a beszédetek mindenkor kellemes legyen'', ''áldásos legyen a hallgatóknak'' 

(A kolosséiakhoz írt levél 4. fejezetének 6. verse; Az efézusiakhoz írt levél 4. fejezetének 29. verse). 

Gondoljunk meg minden szót, amikor dorgálunk, és amikor másokat meg akarunk jobbítani, mert a beszédünk vagy az élet illatát hozza, vagy a halálét. 

Azoknak, akik az igazság alapelvét hirdetik, át kell itatódniuk a szeretet mennyei olajával.
Dorgálni minden körülményben szeretettel kell, és akkor a szavaink reformálnak, nem pedig ingerelnek. 

Szentlelke által Jézus Krisztus hatékonnyá teszi a szavainkat. Ez az Ő munkája.

Dorgálni minden körülményben szeretettel kell, és akkor a szavaink reformálnak, nem pedig ingerelnek. 

Szentlelke által Jézus Krisztus hatékonnyá teszi a szavainkat. Ez az Ő munkája.

KRISZTUSBAN

,,Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők; aki énbennem marad, én pedig őbenne, az bőven terem gyümölcsöt; mert nélkülem semmit sem tehettek.'' (János evangéliuma 15. fejezetének 5. verse)

Sokan úgy vélik, hogy a munka egy részét maguknak kell elvégezni.
Bíznak Krisztus bűnbocsánatában, de a saját erejükből akarnak igaz életet élni.
Az ilyen próbálkozás sikertelen lesz. Jézus ezt mondja.

 ''Nélkülem semmit sem tehettek.'' (János evangéliuma 15. fejezetének 5. verse)

A kegyelemben való növekedésünk, örömünk és hasznosságunk a Krisztussal való közösségtől függ. 

Ha napról napra, sőt, óráról órára Őbenne maradunk, csak akkor növekedhetünk a kegyelemben. 

Ő nemcsak a szerzője, hanem a beteljesítője is a hitünknek.

Krisztus az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Ám nemcsak a kezdetnél és végnél, hanem minden lépésünknél legyen velünk. Fenségesen fejezik ki ezt Dávid következő szavai.

''Az Úrra néztem szüntelenül; mert a jobb kezem felől van, meg nem rendülök.''

 (A 16. zsoltár 8. verse) Azt kérdezed, hogyan maradhatsz meg Krisztusban.

Úgy, ahogy elfogadtad Őt. ''Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is Őbenne.'' 

(A kolosséiakhoz írt levél 2. fejezetének 6. verse) 

''Az igaz pedig hitből él.'' (A zsidókhoz írt levél 10. fejezetének 38. verse) 

Ti átadtátok magatokat Istennek, és a tulajdonai lettetek, hogy neki szolgáljatok, és engedelmeskedjetek; és megkaptátok Krisztus, az Üdvözítő erejét.

A vétketekért jóvátételt nem adhattok, önmagatok nem tudtátok volna megváltoztatni a szíveteket. 

Átadva magatokat Istennek, elhittétek, hogy Ő Krisztusért mindezt megtette értetek. 

Hitben lettetek Krisztus tulajdonaivá, és hit által kell benne folyton növekednetek odaadás és elfogadás folytán. Mindent oda kell adnotok, a szívet, az akaratot, a szolgálatot és a saját éneteket is, hogy a parancsát mindenkor teljesíthessétek.

Hasonlóképpen kell mindent elfogadnotok, Krisztus szeretetét, mint az áldás összességét, hogy a szívetekben maradjon, és az erősségetek, igazságotok és segítőtök legyen, hogy adjon erőt engedelmeskedni!

A gyengeségedet kiegészíti az Ő ereje, a tudatlanságodat az Ő tökéletessége.
Azért ne magadra, hanem Krisztusra tekints! Gondolj mindig az Ő szeretetére és jellemének tökéletességére! Krisztus önmegtagadása, alázatossága, tisztasága, szentsége és leírhatatlan szeretete legyen a tárgya az elmélkedésednek.

Csak ha Őt szeretjük, ha az Ő példáját követjük, és teljesen rábízzuk magunkat, akkor alakulhatunk át az Ő képmására.

A GYERMEK JÉZUS

''A gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, megtelt bölcsességgel; és Isten kegyelme volt rajta.'' (Lukács evangéliuma 2. fejezetének 40. verse)

A mennyei Felség, a dicsőség Királya csecsemőként született meg Betlehemben, és egy ideig anyai gondoskodásra szorulva élt. Gyermekkorában Ő is úgy beszélt és cselekedett, mint egy gyermek. 

Tisztelte a szüleit, és készségesen teljesítette a kívánságukat.

Az értelme első megnyilatkozásától fogva állandóan növekedett a kegyelemben és az igazság ismeretében.

A szülők igyekezzenek úgy ápolni a gyermekeik hajlamát, hogy az életük minden fokozatában felfedezhessék azt a szépséget, amely megfelel az adott életkornak!

Mint ahogy természetességében kibontakozik a kerti virág. Jézus rendkívül szeretetreméltó gyermek volt. 

Mindig készen állt arra, hogy másokat szolgáljon.
A türelmét sohasem vesztette el, az ajkát sohasem hagyta el hazug szó.
Az elvében megingathatatlan volt, mint a szikla, az életét önzetlenség, báj, udvariasság jellemezte.

Jézus anyja mélyreható figyelemmel követte nyomon a gyermeke képességének kibontakozását, a jellemén pedig látta a tökéletesség jeleit. Örömmel fáradozott e ragyogó, fogékony elme fejlesztésén. 

A Szentlélektől kapott bölcsességgel együtt tudott működni a mennyei erővel a gyermek nevelésében, aki egyedül Istent tekinthette az Atyjának.

A gyermek Jézus nem járt a zsinagógaiskolába. Az édesanyja volt az első földi tanítója.
Az ő ajkáról és a prófétai tekercsekből tanult a mennyei dolgokról.

Most, az anyja ölében pontosan azokat a szavakat hallotta, amelyeket Ő maga mondott Mózes által Izráelnek. Isten teremtett művének nagy könyvtára is nyitva állt előtte. Ő, a mindenség teremtője, elmélyült abban a tanításban, amelyet Ő maga írt a Földre, a tengerre és az égboltra. 

Mennyei lények kísérték, szent gondolattal foglalatoskodott.

Amióta az értelme nyiladozni kezdett, folyamatosan növekedett a lelki ajándékban és az igazság ismeretében. Jézushoz hasonlóan, minden gyermek szert tehet a tudásra.

Ha megkíséreljük megismerni a mennyei Atyánkat az Igéje által, angyalok szegődnek mellénk, az értelmünk megnyílik, a jellemünk megtisztul, és nemessé válik.
Egyre jobban fogunk hasonlítani a Megváltónkhoz.