GYÖNYÖRKÖDÉS AZ IGÉBEN

''Most pedig Istenre bízlak titeket, és a kegyelme Igéjére, akinek van hatalma arra, hogy építsen, és örökséget adjon a szentek közösségében.'' 

(Az apostolok cselekedete 20. fejezetének 32. verse)

A leglényegesebb és legjelentősebb tudás Istennek és az Igéjének ismerete.

Naponta növekednünk kell a lelkiség terén. A keresztény annak arányában növekedhet a kegyelemben, amennyire értékelni tudja Isten Igéjét, amennyire követi annak útmutatását, és amennyire a mennyei dolgokon való elmélkedéshez szoktatja magát. 

Az Ige tanulmányozásának lehetőségével az Úr gazdagon terített asztalt állított elénk. 

Sokan visszautasítják ennek áldását, nem táplálkoznak Isten üzenetéből, amely - az Úr szavai szerint - a testét és a vérét, a lelkét és az életét jelképezi. 

Ha magunkhoz vesszük az Igét, erősödni fogunk lélekben, valamint a kegyelem és igazság ismeretében. Kialakul, és szokássá válik az életünkben az önuralom.

A gyermekkor gyengesége - az ingerlékenység, az akaratosság, az önzés, az indulatos beszéd és cselekedet - eltűnik, és a helyébe a keresztény felnőttkor szép tulajdonságjegyei lépnek. 

Isten a nagy irgalmában feltárta előttünk a szent élet szabályát. 

Szent életű embereket ihletett meg, hogy feljegyezzék az utasítását a javunkra a Szentírásban. 

Megmutatta, hogy milyen veszély leselkedik ránk, és miként szabadulhatunk meg attól. 

Akik engedelmeskednek a rendelésének, és kutatják a Szentírást, nem maradnak tudatlanok ezek felől a dolgok felől. Az utolsó napok veszedelmes idejében a gyülekezet minden egyes tagja ismerje meg a reménysége és a hite alapját. Olyan alap ez, amelyet nem nehéz megérteni. 

Ha növekedni akarunk kegyelemben és az Úr Jézus Krisztus ismeretében, lesz mivel lefoglalni a gondolatunkat. 

Ha Isten népe növekszik a kegyelemben, akkor a Biblia-ismerete is alaposabb lesz. 

A szent igazságban új világosságot és szépséget fedez fel majd. 

Ez így volt a gyülekezet történetének minden korszakában, és így is marad mindvégig.

EGYETLEN FORRÁSBÓL

''Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem pedig, és az igazság Jézus Krisztus által lett.''
(János evangéliuma 1. fejezetének 17. verse)

Az erőd és a kegyelemben való növekedésed kizárólag egyetlen forrásból eredhet. 

Ha a kísértésben és próbában bátran kiállsz az igazság mellett, a győzelem a tied, és egy lépéssel máris közelebb kerülsz a tökéletes keresztényi jellem eléréséhez. 

A lelked kamráit szent és mennyei világosság ragyogja be. Tiszta és kellemes légkör vesz körül. 

A kiváltságunk az, hogy a Menny világosságának fényében járjunk. 

Énókh is így járt Istennel, és neki sem volt könnyebb szent életet élni akkor, mint ma nekünk. 

A világ az ő idejében sem kedvezett jobban a kegyelemben és szentségben való növekedésnek, mint ma. 

A romlottságot, amely kívánság által van a világunkban, Énókh az imádság és az Istennel való beszélgetés által kerülte el. Az utolsó időszak veszedelmes napjaiban nekünk ugyanebből a forrásból kell erőt merítenünk. Istennel kell járnunk! 

El kell különülnünk a világtól, mert ha nem követjük a hűséges Énókh példáját, nem menekülhetünk meg a szennytől. 

Sokan olyan gyengék, mint a szalmaszál, holott a közelükben van az erő kiapadhatatlan forrása.

A Menny készséggel segít nekünk abban, hogy erőssé váljunk Istenben, és eljussunk a Krisztus Jézus teljességét elérő nagykorúságra. Mennyit növekedtetek lelkiekben az elmúlt esztendőben? 

Melyikünk vívta ki sorozatban a drága győzelmet? 

Kinek az életéből tűnt el az irigység, büszkeség, rosszindulat, féltékenység és önzés, és maradtak e helyett a Lélek nemes vonásai, a szelídség, türelem, jóság és kedvesség? 

Ha megragadjuk a felajánlott segítséget, Isten támogatni fog minket. Semelyik teremtmény nem képes olyan fejlődésre, csiszolódásra és nemesedésre, mint az ember. 

Az ember nem tudja felfogni, hogy mivé tudná őt formálni az Úr. Krisztus kegyelme által az ember képes az állandó szellemi növekedésre. 

Ha az igazság és Isten szeretete beragyogja az elméjét és a szívét, akkor a Krisztus halála által meghozott kegyelem révén a Föld gyermeke a hatalom eszközévé és a halhatatlanság örökösévé válhat.

MEGBOTLÁS

''Ne örülj, ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a sötétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!'' (Mikeás próféta könyve 7. fejezetének 8. verse)

Egyedül az isteni hatalom képes megújítani az ember szívét, és megtölteni a lelket Krisztus szeretetével, amely szüntelenül árad azokra, akikért Krisztus meghalt.

A Lélek gyümölcse a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Amikor valaki megtér Istenhez, az erkölcsi ízlése megújul, az indítéka megváltozik, és azokat a dolgokat szereti, amelyeket Isten. A változhatatlan ígéret aranyfonala egybeköti az életét Jézuséval. Szeretet, öröm, békesség és elmondhatatlan hála hatja át a lelket. 

Az áldásban részesülő szavai ezek lesznek. ''A te jóvoltod felmagasztalt engem.'' (A 18. zsoltár 35. verse) 

Azonban csalódni fognak azok, akik eltökélt igyekezet nélkül valamiféle varázslatos jellemváltozásra várnak. 

Amíg Jézusra tekintünk, nincs okunk a félelemre és a kételkedésre, hiszen Ő képes megváltani mindazokat, akik hozzá jönnek. Szüntelenül félhetünk viszont attól, hogy a régi természetünk újra visszanyeri a hatalmát, és az ellenség valami olyan csapdát állít, ami által ismét foglyul ejthet bennünket.

Szeretettel és eltökéltséggel kell élnünk az életet, mert Isten az, aki munkálja bennünk a szándékot és a cselekvést az Ő tetszésének megfelelően. A lelki szépségünknek naponta növekednie kell. 

Az isteni minta utánzására való igyekezetünkben gyakran el fogunk bukni. A gyengeségünk és a hibánk miatt még sokszor le kell roskadnunk, hogy Jézus lábainál sírjunk.

De nem kell elbátortalanodnunk! Imádkozzunk még lelkesebben, higgyünk még teljesebben, és próbáljunk meg újra, immár nagyobb állhatatossággal, felnövekedni az Úr hasonlatosságára. 

Ne a saját erőnkben, hanem a Megváltónk erejében bízzunk! 

Dicsérjük Istent, aki a mi Istenünk és Atyánk. Szemlélés által változunk el. 

Miközben az isteni minta tökéletességén elmélkedünk, teljes átalakulásra és az Ő tisztasága szerinti megújulásra vágyakozunk. 

A jellembeli változás az Isten Fiában való hit által megy végbe. Az engedetlen gyermek Isten gyermekévé válik.

JÉZUS VISSZATÜKRÖZÉSE

''Semmi rothadt beszéd ne származzon a szátokból, hanem csak ami hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.'' (Az efézusiakhoz írt levél 4. fejezetének 29. verse)

Folytonos a vágyakozásom, hogy kiformálódjon bennem Krisztus, a dicsőség reménysége. 

Vágyakozom arra, hogy minden nap Krisztus szelídsége és gyöngédsége ékesítsen, és növekedni tudjak a kegyelemben és Jézus Krisztus ismeretében, amíg Jézus Krisztusban a tökéletességig eljutok. 

Mint egyénnek, az a kötelességem, hogy a Jézustól nyert kegyelemben növekedve, jó egészségben tartsam a lelkemet, és Isten eszköze maradjak, amelyen át az Úr kegyelme, szeretete, türelme és gyöngédsége a világra áradhat. Ez a kötelességem, és nem kevésbé kötelessége ez minden gyülekezeti tagnak, aki Isten fiának vagy leányának vallja magát.

Az Úr Jézus a szent igazság letéteményesévé tette az egyházát, és arra bízta a célja és terve megvalósítását, azoknak az embereknek a megmentését, akik iránt oly mérhetetlen szeretetet és érdeklődést tanúsított.

Akár a mi Földünkön a Nap, Krisztus, az igazságosság Napja is úgy kel fel az erkölcsi sötétség égboltján. 

Jézus ezt mondta magáról. ''Én vagyok a világ világossága.'' (János evangéliuma 8. fejezetének 12. verse)

A követőiről pedig így szólt. ''Ti vagytok a világ világossága.'' (Máté evangéliuma 5. fejezetének 14. verse) 

Jézus Krisztus képmásának visszatükrözése, a jellem szépsége és szentsége, valamint a folytonos önmegtagadás és mindenféle bálványtól való elkülönülés által kicsik és nagyok egyaránt bemutatják azt, amit Krisztus iskolájában tanultak.

A Szentírás azt mondja, hogy Krisztus ajkán ''kedvesség árad'', és tudja ''erősíteni a megfáradtat beszéddel''

 (a 45. zsoltár 3. verse; Ézsaiás próféta könyve 50. fejezetének 4. verse). 

Az Úr arra szólít fel, hogy ''a beszédetek mindenkor kellemes legyen'', ''áldásos legyen a hallgatóknak'' 

(A kolosséiakhoz írt levél 4. fejezetének 6. verse; Az efézusiakhoz írt levél 4. fejezetének 29. verse). 

Gondoljunk meg minden szót, amikor dorgálunk, és amikor másokat meg akarunk jobbítani, mert a beszédünk vagy az élet illatát hozza, vagy a halálét. 

Azoknak, akik az igazság alapelvét hirdetik, át kell itatódniuk a szeretet mennyei olajával.
Dorgálni minden körülményben szeretettel kell, és akkor a szavaink reformálnak, nem pedig ingerelnek. 

Szentlelke által Jézus Krisztus hatékonnyá teszi a szavainkat. Ez az Ő munkája.

Dorgálni minden körülményben szeretettel kell, és akkor a szavaink reformálnak, nem pedig ingerelnek. 

Szentlelke által Jézus Krisztus hatékonnyá teszi a szavainkat. Ez az Ő munkája.

KRISZTUSBAN

,,Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők; aki énbennem marad, én pedig őbenne, az bőven terem gyümölcsöt; mert nélkülem semmit sem tehettek.'' (János evangéliuma 15. fejezetének 5. verse)

Sokan úgy vélik, hogy a munka egy részét maguknak kell elvégezni.
Bíznak Krisztus bűnbocsánatában, de a saját erejükből akarnak igaz életet élni.
Az ilyen próbálkozás sikertelen lesz. Jézus ezt mondja.

 ''Nélkülem semmit sem tehettek.'' (János evangéliuma 15. fejezetének 5. verse)

A kegyelemben való növekedésünk, örömünk és hasznosságunk a Krisztussal való közösségtől függ. 

Ha napról napra, sőt, óráról órára Őbenne maradunk, csak akkor növekedhetünk a kegyelemben. 

Ő nemcsak a szerzője, hanem a beteljesítője is a hitünknek.

Krisztus az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Ám nemcsak a kezdetnél és végnél, hanem minden lépésünknél legyen velünk. Fenségesen fejezik ki ezt Dávid következő szavai.

''Az Úrra néztem szüntelenül; mert a jobb kezem felől van, meg nem rendülök.''

 (A 16. zsoltár 8. verse) Azt kérdezed, hogyan maradhatsz meg Krisztusban.

Úgy, ahogy elfogadtad Őt. ''Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is Őbenne.'' 

(A kolosséiakhoz írt levél 2. fejezetének 6. verse) 

''Az igaz pedig hitből él.'' (A zsidókhoz írt levél 10. fejezetének 38. verse) 

Ti átadtátok magatokat Istennek, és a tulajdonai lettetek, hogy neki szolgáljatok, és engedelmeskedjetek; és megkaptátok Krisztus, az Üdvözítő erejét.

A vétketekért jóvátételt nem adhattok, önmagatok nem tudtátok volna megváltoztatni a szíveteket. 

Átadva magatokat Istennek, elhittétek, hogy Ő Krisztusért mindezt megtette értetek. 

Hitben lettetek Krisztus tulajdonaivá, és hit által kell benne folyton növekednetek odaadás és elfogadás folytán. Mindent oda kell adnotok, a szívet, az akaratot, a szolgálatot és a saját éneteket is, hogy a parancsát mindenkor teljesíthessétek.

Hasonlóképpen kell mindent elfogadnotok, Krisztus szeretetét, mint az áldás összességét, hogy a szívetekben maradjon, és az erősségetek, igazságotok és segítőtök legyen, hogy adjon erőt engedelmeskedni!

A gyengeségedet kiegészíti az Ő ereje, a tudatlanságodat az Ő tökéletessége.
Azért ne magadra, hanem Krisztusra tekints! Gondolj mindig az Ő szeretetére és jellemének tökéletességére! Krisztus önmegtagadása, alázatossága, tisztasága, szentsége és leírhatatlan szeretete legyen a tárgya az elmélkedésednek.

Csak ha Őt szeretjük, ha az Ő példáját követjük, és teljesen rábízzuk magunkat, akkor alakulhatunk át az Ő képmására.

A GYERMEK JÉZUS

''A gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, megtelt bölcsességgel; és Isten kegyelme volt rajta.'' (Lukács evangéliuma 2. fejezetének 40. verse)

A mennyei Felség, a dicsőség Királya csecsemőként született meg Betlehemben, és egy ideig anyai gondoskodásra szorulva élt. Gyermekkorában Ő is úgy beszélt és cselekedett, mint egy gyermek. 

Tisztelte a szüleit, és készségesen teljesítette a kívánságukat.

Az értelme első megnyilatkozásától fogva állandóan növekedett a kegyelemben és az igazság ismeretében.

A szülők igyekezzenek úgy ápolni a gyermekeik hajlamát, hogy az életük minden fokozatában felfedezhessék azt a szépséget, amely megfelel az adott életkornak!

Mint ahogy természetességében kibontakozik a kerti virág. Jézus rendkívül szeretetreméltó gyermek volt. 

Mindig készen állt arra, hogy másokat szolgáljon.
A türelmét sohasem vesztette el, az ajkát sohasem hagyta el hazug szó.
Az elvében megingathatatlan volt, mint a szikla, az életét önzetlenség, báj, udvariasság jellemezte.

Jézus anyja mélyreható figyelemmel követte nyomon a gyermeke képességének kibontakozását, a jellemén pedig látta a tökéletesség jeleit. Örömmel fáradozott e ragyogó, fogékony elme fejlesztésén. 

A Szentlélektől kapott bölcsességgel együtt tudott működni a mennyei erővel a gyermek nevelésében, aki egyedül Istent tekinthette az Atyjának.

A gyermek Jézus nem járt a zsinagógaiskolába. Az édesanyja volt az első földi tanítója.
Az ő ajkáról és a prófétai tekercsekből tanult a mennyei dolgokról.

Most, az anyja ölében pontosan azokat a szavakat hallotta, amelyeket Ő maga mondott Mózes által Izráelnek. Isten teremtett művének nagy könyvtára is nyitva állt előtte. Ő, a mindenség teremtője, elmélyült abban a tanításban, amelyet Ő maga írt a Földre, a tengerre és az égboltra. 

Mennyei lények kísérték, szent gondolattal foglalatoskodott.

Amióta az értelme nyiladozni kezdett, folyamatosan növekedett a lelki ajándékban és az igazság ismeretében. Jézushoz hasonlóan, minden gyermek szert tehet a tudásra.

Ha megkíséreljük megismerni a mennyei Atyánkat az Igéje által, angyalok szegődnek mellénk, az értelmünk megnyílik, a jellemünk megtisztul, és nemessé válik.
Egyre jobban fogunk hasonlítani a Megváltónkhoz.

AZ ÉLET VERSENYPÁLYÁJA

''Azért mi is, akiket a bizonyság ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnösséget, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőteret. 

Nézzünk a hit elkezdőjére és bevégezőjére, Jézusra...'' (A zsidókhoz írt levél 12. fejezetének 1-2. verse)

Irigység, gyűlölet, gyanúsítás, rágalmazás, kapzsiság, olyan akadály, amit a kereszténynek el kell vetnie, ha győztesen akarja megfutni a pályáját az örök életért. 

Mindenféle szokást, hajlamot, amely bűnre csábít, vagy szégyent hoz Krisztusra, le kell vetni, kerüljön bármibe. 

Senkin sem nyugodhat meg Isten áldása, ha megsérti az igazság örök alapelvét.

 Az egykori versenyek résztvevői, az önmegtagadásuk és önmegtartóztatásuk mellett, még nem is lehettek biztosak a győzelmükben. 

Bármennyire buzgón és komolyan fáradozott is valamennyi versenyfutó, a díjat mégis csak egy kaphatta meg. 

Csak egyetlen kéz nyúlhatott a sóvárgott babérkoszorú után. 

Milyen gyakran megtörténhetett tehát, hogy valakit, aki a legnagyobb erőfeszítés után a kezét már-már a díj felé nyújthatta, az utolsó pillanatban a versenytársa előzte meg, s helyette magához ragadta a vágyva vágyott kincset! 

A keresztényi élet harcában ez nem fordulhat elő. 

A verseny végén senkit sem érhet kudarc, aki a követelménynek mindenben megfelel. 

Mindenki győzelmet arathat, ha komolyan igyekszik, és kitartással harcol. 

Nemcsak a gyorsé a futás, nemcsak az erős nyerhet csatát. 

A leggyengébb szent éppúgy elnyerheti az örök élet dicsőséges koronáját, mint a legerősebb. 

Mindenki győztes lehet, aki Isten kegyelméből alárendeli az életét Krisztus akaratának.

Minden egyes cselekményünk súlyosan esik a latba, győzelemre vagy vereségre. 

Sőt, a jutalom, amelyet a győztesek elnyernek, arányban fog állni a buzgalmukkal, komolyságukkal, amelyet a küzdelembe vetettek. Pál meg volt győződve arról, hogy a gonosz ellen vívott küzdelme egészen az élete végéig tart. 

Állandóan szükségét érezte, hogy gondosan ügyeljen magára, nehogy a földi vágy elnyomja a lelki buzgalmát. 

Teljes erejével folyton küzdött a természetes hajlama ellen. 

Amellett a tekintetét állandóan a kitűzött célra irányította, amelyet igyekezett el is érni az Isten törvénye iránti alázatos engedelmesség által. 

A szavait, a szokását, a szenvedélyét, mindent Isten Lelkének uralma alá helyezett.

A HELYES BEFOLYÁS FORRÁSA

''Akkor fölvirrad a világosságod, mint a hajnal, és a gyógyulásod gyorsan kivirágzik;az igazságod előtted jár, az Úr dicsősége követ.'' (Ézsaiás próféta könyve 58. fejezetének 8. verse)

Az Úrnak különleges munkát kell elvégeznie mindannyiunk életében.

Amint látjuk a világ gonoszságát, amely napvilágra kerül a bírósági tárgyalásokon és a sajtó híreiben, húzódjunk közelebb Istenhez! 

Ragadjuk meg az ígéretét, hogy Krisztus kegyelme láthatóvá váljon bennünk. 

Szolgáljuk Isten dicsőségét a törekvésünkkel mindenkor!

Dolgozzunk, és vessük latba az Istentől nyert képességünket. 

Fogadjuk magunkba a világosság sugarait, hogy Isten kegyelme átformálhasson az isteni hasonlóságra. 

Az egész Menny arra vár, hogy végtelenül gazdag áldást árasszon azokra, akik e Föld történelmének utolsó napjaiban Isten művének szentelik az életüket. 

Semmi olyan nincs bennünk a saját erőnkből, amivel a jóra tudnánk befolyásolni másokat. 

Ha felismerjük a tehetetlenségünket, és azt, hogy szükségünk van Isten erejére, akkor nem bízunk önmagunkban. 

Nem tudjuk, hogy mi fordul meg egy napon, egy órán vagy egy pillanaton.

Egy napot se kezdjünk el anélkül, hogy a tervünket a mennyei Atyánkra ne bíznánk! 

Isten megbízta az angyalait, hogy vigyázzanak reánk. 

Ha az oltalmuk alá helyezzük magunkat, a veszély idején a jobb kezünk felől állnak. 

Ha akaratlanul rossz befolyást árasztanánk, mellénk állnak, és jóra biztatnak.

Megválasztják a szavainkat, és befolyásolják a tettünket. Így a befolyásunk, ha csendes és öntudatlan is, hatalmas erővel vonz másokat Krisztushoz és a mennyei világhoz. 

A személyes befolyás hatalom. Krisztus erejével kell dolgoznunk, hogy a követeiként jó befolyást árasztva tolmácsoljuk a helyes elvet, és gátat vessünk a világ romlottságának! 

Hirdessük a kegyelmet, amelyet egyedül Krisztus adhat! 

Emeljük, nemesítsük mások életét és jellemét, a buzgó hittel és szeretettel párosult tiszta példamutatás erejével.

AZ IGAZ KIVÁLÓSÁGA

''Nem süti meg a rest a maga fogta vadat, de a serény embernek drága kincse van.''
(A példabeszédek könyve 12. fejezetének 26. verse)

Az Úr elvárja a szolgáitól, hogy az életük és a jellemük legyen kiválóbb a többi emberénél. Minden eszközt azok rendelkezésére bocsát, akik szolgálják Őt.

Az egész világegyetem úgy tekint a keresztényre, mint aki diadalra törekszik, és úgy futja az előtte álló pályát, hogy elnyerhesse a jutalmat, a hervadhatatlan koszorút.

Ha viszont Krisztus hitvalló követőjének igyekezete nem emelkedik a világiak törekvése fölé, akkor az élet vagy halál hatalmas küzdelmében soha nem juthat győzelemre.

A rábízott erőt használatba kell vennie, hogy a Szentlélek hatalma és a bőséggel kiárasztott kegyelem által győzhessen a világ, a test és az ördög felett.

A győzni vágyók gondolják meg, és vegyék számba a megváltásuk árát!
Az erős emberi kívánságot le kell győzni. A független embernek Krisztus fogságába kell esnie.
A kereszténynek be kell látnia, hogy a lényének tulajdonosa nem saját maga.

Kísértés felett kell győznie, és a saját vágya ellen is meg kell vívnia a harcát.
A félszívű szolgálatot nem fogadja el az Úr.

A képmutatás gyűlöletes az Ő szemében. Krisztus követője járjon hit által, mintha látná a láthatatlant. Krisztus legyen a legdrágább kincse. Ő legyen a számára minden mindenben.

Ez a tapasztalat Krisztus minden hitvallója számára elengedhetetlen, hiszen ennek gyakorlása kihat a magaviseletre, és megszenteli a keresztény életének másokra gyakorolt befolyását.

A keresztények üzleti kapcsolatát és a világiakkal szemben való eljárását Krisztus kegyelme szenteli meg. 

Bárhol legyenek is, olyan lelkiség veszi körül őket, amelynek hatalma van a jó befolyására, mert a Mester lelkülete árad belőlük. 

A Krisztus szerint járók jól tudják, hogy egyedül akkor vannak biztonságban, ha szorosan Jézus mellett haladnak, és így követik az élet világosságát. 

Nem fogadnak el olyan munkát, és nem fognak olyan vállalkozásba, amely hátráltatná őket a keresztényi jellem elérésében.

 ''Egyetlen harcos sem keveredik az élet dolgaiba; hogy megnyerje annak tetszését, aki őt a harcosává avatta.'' (2Tim 2:4)

ALÁZAT!

''Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt,
hogy felmagasztaljon titeket annak idején.'' (Péter első levele 5. fejezetének 6. verse)

Az igazi alázatosság nem jelent szellemi törpeséget, a törekvés hiányát, gyáva meghunyászkodást, sem pedig a kudarctól félve, a teher lerázását. Az igazán alázatos ember, 

Isten erejében bízva, végrehajtja a Menny szándékát. 

Isten maga választja ki az emberi eszközöket. 

Néha egészen egyszerű embereket a legnagyobb feladatokkal bíz meg, mert a hatalma az emberi gyengeség által mutatkozik meg. 

Nekünk megvan a saját mércénk, és ahhoz mérten jelentjük ki az egyik dolgot nagynak, a másikat pedig kicsinek. Isten azonban nem a mi normánkkal mér. 

Ne gondoljuk, hogy Istennek nagy, ami nekünk nagy; vagy ami nekünk kicsi, neki is az. 

Rosszul tesszük, ha a saját érdemünkkel büszkélkedünk.

Nem a cselekedetünkért kapjuk a jutalmat, nehogy bárki is dicsekedjen. 

Mindenféle jutalom kegyelemből van.

Az ''én'' felmagasztalása nem egyeztethető össze a vallással. Akinek öndicsőítés a célja, az nélkülözi azokat a jellemvonásokat, amelyek hatékony munkássá tehetik Krisztus szolgálatában.
A gőg és elbizakodottság lerontja a munkát.

A keresztény ember, aki a magánéletében is keresztény; aki bizonyságot tesz a kereszténységéről a naponkénti önmegtagadásával, a szándéka őszinteségével, a gondolata tisztaságával, a bosszúságban tanúsított szelídségével, a hitével és a kegyességével, a kis dolgokban való megbízhatóságával; aki a családi életében Krisztus jellemét képviseli, Isten szemében még a világszerte ismert misszionáriusnál és mártírnál is becsesebb lehet. 

Nem a tudásunkban, a társadalmi rangunkban, a munka sokaságában vagy a reánk bízott képességben található a sikerünk titka; nem is az emberi akaratban. 

Ha a tehetetlenségünket érezve, készséges és engedelmes szívvel Krisztusra tekintünk, általa, aki az erő és értelem forrása, a győzelmet sorozatosan arathatjuk. 

Azok, akik őszinte hittel és szeretettel szolgálnak Istennek, a kegyelméből áldott jutalmat kapnak.
(vesd össze a Timótheusnak írt második levél 2. fejezetének 4. versével)

AZ ÁLDÁS SOKASÁGA!

 ''Kegyelem és békesség áradjon rátok bőségesen Isten és Jézus, a mi Urunk megismerésében.

Az Ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való az Ő megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott.'' 

(Péter második levele 1. fejezetének 2-3. verse)

Péter 2. levelének 1. fejezetében ígéretet találtok, miszerint a kegyesség és békesség sokasodni fog bennetek, amikor ''a hitetekhez bőségesen adtok még erényt, az erényhez ismeretet, az ismerethez pedig önuralmat, az önuralomhoz türelmet, a türelemhez kegyességet, a kegyességhez testvériességet, a testvériességhez szeretetet'' (Péter második levele 1. fejezetének 5-7. verse). 

Az ilyen erény csodálatos kincs. Küzdjünk tehát, hogy a hátralevő rövid időben latba vessük a képességünk legjavát. Növekedjünk kegyességben és erőben, és így tegyük nyilvánvalóvá, hogy mennyei erőforrás birtokosai vagyunk. 

Krisztus így szól. ''Teljes hatalmat kaptam a Mennyen és a Földön.'' (Máté evangéliuma 28. fejezetének 18. verse) 

Miért kapta volna Krisztus ezt a hatalmat, ha nem értünk? Szeretné, ha felismernénk, hogy idősebb testvérünkként tért vissza a Mennybe, és hogy az Atyától nyert végtelen hatalmát most a mi rendelkezésünkre kívánja bocsátani. Minden szavunkkal és tettünkkel Krisztust kell képviselnünk. 

Az Ő életét kell követnünk.
Az Őt vezérlő elv alakítsa a mi cselekedetünket is azok iránt, akikkel érintkezünk

Amikor biztonsággal kapcsolódunk Krisztushoz, olyan erő birtokában vagyunk, amelyet emberi lény nem képes elvenni tőlünk. A megszentelt élet mesterkéletlen, öntudatlan befolyása meggyőző prédikáció a kereszténység mellett.

Minél kevésbé cáfolható az érvelés, annál nagyobb ellenállást idézhet elő; ám az Isten-szerető életmód olyan hathatós példaadás, amelynek lehetetlen teljesen ellenállni.
A Fia által az Atya bemutatta a kiválóságnak azt a magas fokát, amelyre az ember eljuthat. 

Isten élő bizonyságtevőkké tesz minket arról, hogy mivé válhat az ember Krisztus kegyelme által.

Kiváltságunk, hogy az Atya olyan szentségre szólít fel bennünket a körünkben, mint amennyire Ő szent. A hatalma által erre képesek is vagyunk.

''Teljes hatalmat kaptam a Mennyen és a Földön.'' (Máté evangéliuma 28. fejezetének 18. verse)
Meg tudjuk ragadni ezt a határtalan erőt.

ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ

"Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által, mostantól mindörökké." (Ézsaiás 9:7)

Ebben az életben csak ízlelgetjük a megváltás csodáját. 

Véges elménkkel mélységesen elgondolkodhatunk azon a szégyenen és dicsőségen, életen és halálon, igazságon és irgalmasságom, amely a kereszten találkozott, de a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudjuk teljesen felfogni, mit is jelent. 

A megváltó szeretet hosszúságáról és szélességéről, mélységéről és magasságáról csekély fogalmat alkothatunk.Amikor a megváltottak úgy látnak, amint Isten látja őket, és úgy ismernek, ahogy Isten ismeri őket, akkor sem fogják teljesen megérteni ezt a szeretetet.

De az örök korszakokon át újabb és újabb igazság tárulkozik ki a csodálkozó és elragadtatott értelem előtt.
Amikor földi bajok, fájdalmak és kísértések elmúlnak, és okai is megszűnnek, Isten népe még akkor is tisztán és világosan fogja tudni, hogy mi volt megváltásának ára.
Az egész örökkévalóságban Krisztus keresztjét tanulmányozzák a megváltottak, és erről énekelnek.

A megdicsőült Krisztusban a megfeszített Krisztust fogják látni. Soha nem felejtik el, hogy Ő, aki hatalmával teremtette és fenntartotta a roppant tér megszámlálhatatlan világát, Isten szeretett Fia, a Menny felsége, akit kerubok és fénylő szeráfok gyönyörűséggel imádnak, megalázta magát, hogy felemelhesse az elbukott embert; hogy a bűn átkát és szégyenét, Atyja arcának elrejtőzését viselte, mígnem az elveszett világ szenvedése meghasította szívét, és kioltotta életét a Golgota keresztjén.

A világegyetem örökké csodálni és imádni fogja Alkotóját, minden sors Bíráját, aki az ember iránti szeretetből letette dicsőségét, és megalázta magát.

Amikor az üdvözültek Megváltójukra néznek, és arcán meglátják az Atya örök dicsőségét; amikor trónjára tekintenek, amely öröktől fogva mindörökké létezik, és felfogják, hogy országának soha nem lesz vége, lelkesen énekelni kezdenek.

"Méltó, méltó a Bárány, akit megöltek, és aki megváltott minket Istennek a maga végtelenül drága vérén!"

💥OSZTATLAN ODASZENTELŐDÉS❣️

 "Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt." (Galátzabeliekhez 5:24)

Azt a parancsot kaptuk, hogy feszítsük meg testünket minden hajlamával és kívánságával. 

Hogyan tegyük ezt? Talán fájdalmat okozzunk a testünknek?
Nem, hanem ítéljük halálra bűnre csábító kísértéseket. Űzzük ki az elménkből a romlott gondolatokat!

Minden gondolatot ejtsünk foglyul Jézus Krisztusnak. Isten szeretete uralkodjék mindenekfelett;
Krisztus osztatlan trónt foglaljon el.

A testünket megvásárolt tulajdonának kell tekintenünk.
A test tagjai legyenek az igazság eszközei. Ebben a világban két királyság van, Krisztusé és Sátáné.
Mindegyikünk e két királyság valamelyikéhez tartozik.

Krisztus így szólt a tanítványokért elmondott csodálatos imádságában:
"Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
Nem e világból valók, aminthogy én sem e világból vagyok. Szenteld meg őket a te igazságoddal:
A te Igéd igazság. Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világba."

(János evangéliuma 17:15-18)

Isten akarata nem az, hogy zárjuk el magunkat a világtól, de miközben a világban vagyunk, Istennek kell szentelnünk az életünket. Ne kövessük a világot.
Jó befolyásként és ízesítő sóként kell élnünk a világban.
Egy szentségtelen, tisztátalan és bálványimádó nemzetség közepette kell tiszta és szent életet élnünk, megmutatva, hogy Krisztus kegyelmének van ereje visszaállítani az isteni képmást az emberben. 

Megmentő befolyást kell árasztanunk a világban.
A világ a bűn és romlás melegágyává lett. Ne kövessük annak útjait és szokásait! Szüntelenül vissza kell utasítanunk szabados elveit.
A kegyelem áldása azért adatik az embernek, hogy a mennyei világegyetem és az elbukott Föld megláthassa azt, amit egyébként nem láthatna meg, Krisztus jellemének tökéletességét.

A nagy gyógyító azért jött a Földünkre, hogy megmutassa az embernek, kegyelme által olyan életet élnek, amelynek eredményeként az Isten nagy napján ezt az áldott bizonyságot mondhassák róluk: "Őbenne vagytok beteljesedve." (Kol 2:20)

💥A SZÍVÜNKBEN LAKOZÓ KRISZTUS❣️

"Hogy lakozzék a Krisztus hit által a ti szívetekben." (Efézusbeliekhez 3:17)

Isten megvásárolt bennünket, ezért elvárja, hogy minden egyes szív az Urának tartsa Őt. Testünket és elménket alá kell vetnünk a vezetésének, természetes szokásainkat és vágyainkat pedig alá kell rendelnünk a magasabb rendű szükségleteinknek.

Ebben a munkában azonban nem támaszkodhatunk önmagunkra.

Nem követhetjük biztonsággal saját terveinket. A Szentléleknek kell megújítania és megszentelnie minket, és Isten szolgálatában nincs helye a félbehagyott munkának.

Amikor szívünk megtisztul a bűntől, Krisztus foglalja el azt a trónt, amelyet egykor az élvezetek és a földi dolgok szeretete töltött be.

Arckifejezésünk visszatükrözi Krisztus képmását. Lelkünkben végbemegy a megszentelődés munkája.

Az önigazulás kivész az életünkből. Felöltjük magunkra az új embert, amely Krisztus óta igazságban és valós szentségben áll elő az isteni teremtés gyümölcseként.

"Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy, mint az Úrnak Lelkétől."

Krisztust szemlélni annyit jelent, mint tanulmányozni az Igében megörökített életét.

Ássunk az igazság után úgy, mintha elrejtett kincset keresnénk. Rögzítsük tekintetünket Jézusra. Amikor személyes Megváltónknak fogadjuk el Őt, bátorságot kapunk tőle arra, hogy bizalommal járuljunk a kegyelem trónjához.

Szemlélés által változunk el, és válunk hasonlóvá erkölcsileg ahhoz, akinek jelleme tökéletes.

Ha elfogadjuk a nekünk beszámított igazságosságot, a Szentlélek átalakító hatalma által Krisztushoz hasonlóvá válunk.

Krisztus képmását ápolva magunkban, egész lényünk vele töltődik fel. A lélek felfelé haladása azt jelzi, hogy már Jézus uralkodik a szívben.

A szív, amelyen keresztül kiárasztja békéjét és örömét, valamint szere-tetének drága gyümölcseit, Jézus templomává és trónjává válik.

"Ti az én barátaim vagytok - mondja Krisztus ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek."

Adjuk Istennek a lehető legértékesebb áldozatot. Adjuk neki a szívünket!

ÁLLANDÓ FÜGGŐSÉGBEN AZ ATYÁTÓL

"💞Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké. Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel." (Zsoltárok 29:10-11)

Isten trónja legyen mindenkori támaszunk. Krisztusban erő vár  ránk. Ő a közbenjárónk az Atyánál. Birodalmának minden részébe elküldi követeit, hogy népe tudomására hozza akaratát. Krisztus a gyülekezetek között jár. Meg kívánja szentelni, fölemelni és nemesíteni követőit.

Akik igazán hisznek benne, életmentőkké válnak. Jobb kezében tartja a csillagokat, és a terve az, hogy ezeken át ragyogtassa világosságát a Földre. Így kívánja előkészíteni népét a mennyei egyház magasabb szolgálatára. 

Komoly munkát bízott ránk.

Végezzük azt pontosan és eltökélten. Mutassuk meg az életünkben, hogy mit is tett értünk az igazság Napja.

Krisztus "a hét gyertyatartó között jár" (Jelenések könyve 2:1), és ez a kép a gyülekezettel való kapcsolatát szemlélteti. Krisztus a Föld széltében és hosszában mindenfelé gyülekezetei között jár. 

Elénk érdeklődéssel figyeli azokat, hogy megfelelő lelkiállapotban vannak-e országa ügyének előbbre viteléhez.

Krisztus jelen van a gyülekezetek minden összejövetelén. Mindenkit ismer, aki kapcsolatban van a szolgálatával. Ismeri azokat, akiknek szívét meg tudja tölteni szent olajjal, hogy azt majd másoknak is továbbítsák.

Akik hűségesen viszik előre Krisztus munkáját a világunkban, akik szavaikkal és tetteikkel Isten jellemét képviselik, akik betöltik az Úr által számukra kijelölt szerepet, azok igen értékesek az Úr szemében.

Krisztus örömét leli bennük, ahogyan az ember örömét leli gondozott kertjében és a saját kezével ültetett virágok illatában.

Egy gyertya fénye és egyetlen gyülekezet sem világíthat önmagának.

A gyülekezetek minden világossága Krisztustól árad ki. A mennyei egyház ma csupán kiegészítője a földi egyháznak, de nemesebb, fenségesebb. és tökéletes.

Ugyanennek az isteni világosságnak kell áradnia az örökkévalóság korszakain át.

A mindenható Isten és a Bárány a Menny világossága. Egy gyülekezet sem világíthat, ha nem árasztja ki magából az Isten trónjáról nyert dicsőséget.

MEGSZENTELT NÉV

"Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben. Szenteltessék meg a te neved." (Máté evangéliuma 6:9)

Isten nevének megszentelése megköveteli, hogy a legfőbb lényhez intézett szavakat tiszteletteljesen ejtsük ki. "Szent és rettenetes az Ő neve." (Zsolt 111:9)

Soha, semmilyen körülmény között ne ejtsük ki könnyelműen az Istenség címeit és megnevezéseit. 

Amikor imádkozunk, a magasságos Isten fogadótermébe lépünk, szent félelemmel és tisztelettel kell hát eléje járulnunk.

Az Úr jelenlétében az angyalok befedik arcukat. A kerubok és a tündöklő, szent szeráfok mély hódolattal közelítik meg trónját.

Mennyivel inkább kell tehát nekünk - halandó, bűnös lényeknek - tiszteletteljesen járulnunk Urunk és Alkotónk elé! Az Úr nevének megszentelése azonban ennél sokkal többet jelent.

Mi is, akár Jézus kortársai, külsőleg a legmélyebb tiszteletet tanúsíthatjuk Isten iránt, közben mégis minduntalan megszentségteleníthetjük nevét.

Az Úr neve "irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. aki megbocsát hamisságot, vétket és bűnt." (Mózes második könyve 34:5-6)

Krisztus egyházáról írva van: "így hívják majd őt: az Úr a mi igazságunk." (Jer 33:16)
Ezt a nevet kapja meg Krisztus minden követője. Ez a név Isten gyermekeinek öröksége, hiszen a családtagok az apa neve után kapják a nevüket. 

Jeremiás próféta Izráel súlyos nyomorgattatásának és megpróbáltatásának idején így esedezett: "Mi a te nevedről neveztetünk, ne hagyj el minket!" (Jer 14:9) 

Ezt a nevet szentnek tartják a mennyei angyalok és az el nem bukott világok lakói.

Amikor így imádkozunk: "Szenteltessék meg a te neved", akkor azt kérjük, hogy a mi világunkban, bennünk szenteltessék meg. Isten a gyermekének ismer el minket az emberek és angyalok előtt.
Esedezz hát, hogy ne hozz szégyent arra a szent, szép névre, amelyről neveztetsz. (Jak 2:7) 

Isten az Ő képviselőjeként küld bennünket a világba. 

Minden cselekedetünkkel Isten nevét kell hirdetnünk.
Ez a kérésünk, az Atya nevének megszentelése arra szólít, hogy az Ő jellemével rendelkezzünk.
Csakis akkor tudjuk megszentelni Isten nevét, ha életünkkel és jellemünkkel pontosan Isten életét és jellemét képviseljük. 

Ezt csakis Krisztus kegyelmének és igazságosságának, isteni jellemének elfogadása által érhetjük el.

SZENT TAPASZTALAT

"Féljen az Úrtól mind az egész Föld, rettegjen tőle minden földi lakó." (Zsoltárok 33:8)

A szent angyalok nemtetszését és megvetését váltotta ki az a tiszteletlen mód, ahogyan némelyek hatalmas Istenünk nevét a szájukra vették. Az angyalok hatalmas áhítattal mondják ki ezt a nevet, s közben eltakarják orcájukat. Krisztus neve is oly szentséges számukra, hogy azt is csak mélységes tisztelettel ejtik ki az ajkukon.

Az Isten iránti őszinte tiszteletre késztet végtelen nagyságának érzete és jelenlétének tudata. Mélységesen kellene a szívünkre hatnia, ha megérezzük a láthatatlan Isten jelenlétét.

Az imádkozás órája és helye szent, mert Isten van ott. Ha magatartásunkban és viselkedésünkben tiszteletet tanúsítunk, elmélyül bennünk az az érzés, amely tiszteletre késztet.

"Szent és félelmes az ő neve" (Zsolt 111:9) nyilatkoztatta ki a zsoltáríró. Amikor az angyalok kimondják ezt a nevet, eltakarják arcukat. Nekünk, elbukott, bűnös embereknek, micsoda tisztelettel kellene az ajkunkra vennünk Isten nevét!

Jó lenne, ha ifjú és idős egyaránt tanulmányozná, elmélkedne róla, és gyakran megismételné a Szentírás azon szavait, amelyek elmondják, hogyan tekintsék azt a helyet, amelyet Isten az Ő különleges jelenlétével tüntetett ki.

Az égő csipkebokornál Isten megparancsolta Mózesnek: "oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, amelyen állsz, szent föld." (Mózes második könyve 3:5)

Jákób az angyal látomásának szemlélése után így kiáltott fel: "Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam. nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja."

 (Mózes első könyve 28:16-17)

"az Úr az ő szent templomában, hallgasson előtte az egész Föld!" (Hab 2:20)

"Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden Istenen felül. Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a. mi alkotónk előtt!" (Zsolt 95:3, 6)

"Ő alkotott minket, és nem magunk; az Ő népe és az Ő legelőinek juhai vagyunk. Menjetek be az Ő kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!" 

(Zsolt 100:3-4)

ALÁZAT ÉS SZENT FÉLELEM

"Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, s ki olyan, mint az Úr, az Istenek fiai között?"
(Zsoltárok 89:7)

Alázatnak és tiszteletnek kell jellemeznie azok viselkedését, akik Isten jelenlétében állnak.
Jézus nevében bizalommal járulhatunk Isten elé, de nem közelíthetjük meg őt elbizakodottan, mintha egy szinten lenne velünk.

Vannak, akik úgy szólítják meg a nagy, mindenható és szent Istent - aki a megközelíthetetlen mennyei világosságban lakozik -, mintha velük egyenlő vagy alsóbbrendű lény volna.

Vannak, akik úgy viselkednek Isten házában, ahogy nem mernének viselkedni egy földi uralkodó termében. Ezek az emberek gondolják meg, hogy az előtt az Isten előtt állnak, akit a szeráfok magasztalnak, aki előtt még az angyalok is eltakarják orcájukat.

Istent nagy tiszteletben kell részesítenünk, és mindazok, akik jelenlétének tudatában vannak, alázattal hajolnak meg előtte. Néhányan az alázat jelének tartják, ha Istent olyan közönséges módon szólítják meg, mintha emberi lénnyel beszélnének.

Isten nevét szentségtelenítik meg azáltal, hogy szükségtelenül és tiszteletlenül ismétlik imájukban a "Mindenható Isten" kifejezést, azokat a tiszteletet keltő, megszentelt szavakat, amelyeket az ajak csak szelíd hangon és szent félelemmel ejthetne ki.

A hit szívből jövő imáját a Menny meghallgatja, és megválaszolja a Földön.

Isten ismeri az emberiség szükségleteit. Előbb tudja, mint ahogy kérjük tőle. Látja a lélek harcát a kételyekkel és a kísértéssel. Észreveszi a kérő őszinteségét.

Elfogadja a lélek alázatát és szenvedését.

Így szól: "Arra tekintek én, aki szegény és megtört lelkű, és aki beszédemet rettegi."
(Ézsaiás könyve 66:2)

Előjogunk, hogy bizalommal imádkozzunk, ahogyan a Lélek megfogalmazza kéréseinket. Szükségleteinket egyszerűen tárjuk az Úr elé, és támaszkodjunk hittel az ígéreteire. Imánk gyengéd és szeretetteljes legyen. Ha az Üdvözítő szeretetének mélyebb és bővebb ismeretét óhajtjuk, akkor kiáltsunk Istenhez nagyobb bölcsességért.

Ha volt valaha szükség megindító imára és prédikációra, az ma van. Minden dolog vége elérkezett.

Ha látnánk annak szükségességét, hogy teljes szívből keressük az Urat, akkor meg is találnánk Őt. Bárcsak megtaníthatná népét imádkozni az Úr!

JÁRULJUNK ISTEN ELÉ TISZTELETTEL

"Legyünk háládatosak, amelynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon, kegyességgel és félelemmel." (Zsidókhoz írt levél 12:28)

Értelmes ismeretet kell szereznünk arról, hogyan jöjjünk tiszteletteljes, Istenszerető és hívő szeretet lelkületével Istenhez.  Az emberek egyre kisebb tiszteletet tanúsítanak Alkotójuk nagysága és fensége iránt. Isten azonban megszólít bennünket az utolsó napokban.  Hallhatjuk hangját a viharban és a forgószélben. Hallunk az Isten által megengedett szerencsétlenségekről, a földrengésekről, árvizekről és a mindent elsöprő elemek tombolásáról.  Ezekben a vészterhes időkben mindazoknak, akik az Isten parancsolatait megtartó gyermekeinek vallják magukat, óvakodniuk kell a tiszteletteljes és Isten-szerető lelkület elveszítésétől.  A Szentírás arra tanítja az embert, hogy közeledjen teremtőjéhez alázattal, tiszteletteljes hódolattal és az Isteni Közbenjáróba vetett hittel. Amikor az irgalom zsámo-lyához járul esedezéssel, hajtsa meg térdét előtte, mint akinek kegyelemre van szüksége.  Ezzel is fejezze ki, hogy teljes testi, lelki és szellemi valóját aláveti Teremtőjének. Mind a nyilvános, mind a magánjellegű áhítatnál kiváltságunk, hogy meghajtsuk térdünket az Úr előtt, ha imában hozzá közeledünk.  Jézus, a mi példaképünk "térdre esvén, imádkozott." (Lukács evangéliuma 22:41)  A tanítványokról is feljegyezték, hogy ők is "térdre estek, és imádkoztak." (Apostolok cselekedetei 20:36; 21:5; 9:40)  Pál kijelentette: "Meghajtom térdeimet a mi Urunk, Jézus Krisztusnak Atyja előtt." (Ef 3:14)  Ezsdrás térdelt, amikor bevallotta lzráel bűnét Isten előtt.(lásd Ezsd 9:5)  Dániel "háromszor napjában térdeire esett, könyörgött, és dicséretet tett az ő Istene előtt." (Dániel könyve 6:10)  A zsoltáros felhívása pedig így szól: "Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!"  "Mit kíván az Úr, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden útján járj, és szeresd őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből." (Mózes ötödik könyve 10:12)  "Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat." (Zsolt 33:18) " Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet." (Péld 22:4)

OSZTOZZUNK KRISZTUS SZENVEDÉSEIBEN!

"Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek." (1Péter 4:13)

Az erő előfeltétele a gyakorlat. Az erős hit elnyerése érdekében Isten olyan körülmények közé helyez bennünket, amelyekben gyakorolnunk kell a hitünket. Sok nyomorúság által kell nekünk Isten országába bejutnunk. Megváltónk minden lehetséges módon megpróbáltatott, mégis, folyamatosan diadalmaskodott Istenben. Kiváltságunk, hogy Isten ereje által minden körülmény között erősek legyünk, és diadalt arassunk Krisztus keresztjében. Ebben az életben tüzes próbákon kell átmennünk, és komoly áldozatokat kell hoznunk, de végül Krisztus békéje lesz a jutalmunk.  A hívők oly kevés önmegtagadást tanúsítanak, oly keveset viselnek el Krisztusért, hogy a kereszt majdnem teljesen feledésbe merült. Ha győzedelmesen Krisztus trónjába kívánunk ülni, először részt kell vállalnunk a szenvedéseiből. A Menny nagyon közel van azokhoz, akik szenvednek az igazságért.  Krisztus azonosítja érdekeit hűséges népe érdekeivel. Szenved szentjei személyében; és aki választott gyermekeit bántja, Őt sérti meg. Közel van az a hatalom, amely megszabadít a fizikai bajtól és gyötrelemtől, s hogy a nagyobb vésztől is megmenthessen, lehetővé teszi szolgája számára, hogy minden körülmény között becsületes maradjon, és Isten kegyelme által diadalmaskodjon.  Az üldözés szerezzen örömet Krisztus tanítványainak, hiszen ez bizonyítja, hogy Mesterük lábnyomát követik.  Igaz, hogy az Úr nem ígért fölmentést a próbák alól, hanem sokkal jobbat ígérve, ezt mondta:  "Élteden át tartson az erőd." (Mózes ötödik könyve 33:25) "Elég neked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el." (Korintusbeliekhez írt második levél 12:9)  Ha tüzes kemencén kell átmenned Jézusért, az Úr ugyanúgy melletted lesz, ahogyan a három hű ifjú mellett is ott állt Babilon tüzes kemencéjében.  Akik szeretik Megváltójukat, mindenkor örvendezni fognak, ha megosztják Urukkal a megaláztatást és gyalázatot.  Az Urunk iránt a szívünkben égő szeretet édessé teszi az érte elviselt szenvedést.

A SZENVEDÉSEK IDEJÉN

"Amikor pedig nagy nyomorúságban volna, fohászkodik az Úrhoz, az ő Istenéhez, és teljesen megalázta magát az ő atyáinak Istene előtt." (2Krónika 33:12)

"A világban sok nyomorúságotok lesz (János evangéliuma 16:33) - mondja Krisztus - de bennem békességetek lesz."  A keresztények útjába kerülő próbák, a szomorúság, a balszerencse, a nyomorúság és a gyalázkodás olyan eszköz, amelyet Isten arra használ fel, hogy elválassza a polyvát a búzától.  Büszkeségünk, önzésünk, gonosz szenvedélyeink és a világi gyönyörök szeretete olyan bűn. amely felett győzelmet kell aratnunk. Isten szenvedéseket enged meg, hogy próbára tegyen, megvizsgáljon, és kimutassa előttünk ezeket a gonosz tulajdonságokat a jellemünkben.  Az Ő ereje és kegyelme által mégis győznünk kell, hogy részesülhessünk az Isteni természetben, és megmeneküljünk a romlottságtól, amely a bűnös kívánság által uralkodik e világon.  "Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nekünk; mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók." (Korintusbeliekhez írt második levél 4:17-18) A szenvedések, a kereszt, a kísértések és különféle próbáink Isten munkaeszközei arra, hogy finomítsanak, megszenteljenek és felkészítsenek minket a mennyei tárházak számára.  Sok nyomorúságod csak azért ért, Isten bölcs belátása szerint, hogy közelebb vonjon a kegyelem trónjához.  Az Úr lágyítja meg szívünket, és csillapítja gyermekeit a szomorúságokkal és megpróbáltatásokkal.  Ez a világ Isten műhelye, ahol alkalmassá formál minket a Menny udvarai számára.  Addig alkalmazza reszkető szívünkre a simítókést, amíg el nem távolítja a durvaságokat és egyenetlenségeket, hogy alkalmassá váljunk a mennyei épületben kijelölt helyünkre.  A nyomorúság és bajok révén a keresztény megtisztul, megerősödik, s a krisztusi mintára formálja jellemét.  A keserű fájdalmat okozó szenvedések leckéi arra tanítanak minket, hogy igyekezzünk "célegyenesen az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára".  Bátorítson bennünket az Úr közeli eljövetele. Ez a reménység töltse be örömmel a szívünket.

ILLÉS PÉLDÁJA

"Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű; és imádsággal kérte, hogy ne legyen eső, és nem volt eső a Földön három esztendeig és hat hónapig. És ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a Föld megtenné az ő gyümölcsét." (Jakab 5:17-18)

Amikor Illés a Kármel hegyén esőért imádkozott, az Úr próbára tette hitét, de ő ennek ellenére is állhatatosan megismételte kérését. Hétszer imádkozott buzgón, s még mindig nem volt arra utaló jel, hogy kérése meghallgatásra talált volna. Mégis, erős hittel sürgette kérését a kegyelem trónja előtt.  Ha a hatodik alkalommal csüggedten feladta volna, imája nem talált volna meghallgatásra.  Illés azonban mindaddig kitartott, amíg a válasz meg nem érkezett. Istenünk füle nincs becsukva kéréseink előtt. Ha próbára tesszük szavát, az Úr meg fog tisztelni bennünket a hitünkért.  Azt akarja, hogy minden célunk fonódjon össze az Ő céljaival. Ha ez megtörténik, Isten biztonsággal megáldhat bennünket, mert nem fogjuk magunknak tulajdonítani a dicsőséget, hanem Istent dicsőítjük mindenért. Isten nem mindig felel azonnal az imánkra, hiszen ha ezt tenné, esetleg természetesnek vennénk, hogy jogot formálhatunk minden, ránk árasztott áldására és kegyelmére. Ahelyett, hogy önvizsgálatban kutatnánk, nem melengetünk-e valamilyen gonoszságot, és nem estünk-e valamilyen bűnbe, hanyagul megfeledkeznénk arról, hogy tőle függünk, és az Ő segítségére van szükségünk. A szolga figyelt, Illés imádkozott.  A szolga hatszor tért vissza, és hatszor jelentette, hogy nincs felhő, és semmi jele sincs az esőnek.  A próféta mégsem adta fel csüggedten.  Amint Illés megvizsgálta a szívét, egyre kevesebbnek látta magát mind az önmaga, mind pedig Isten szemében. Amikor elérte önmaga elutasításának pontját, amikor mint egyedüli erejébe és igazságosságába, kapaszkodott a Megváltóba, a felelet megérkezett.  A szolga előállt, és így szólt: "íme, egy kis felhőcske, mint egy embernek a tenyere, jő fel a tengerből." Illés nem várt arra, hogy sűrű felhők tornyosuljanak az égen.  Ebben a kis felhőben hite szakadó esőt látott; és hitével összhangban cselekedett.  Ilyen hitre van szükség ma a világon. Hitre, amely belekapaszkodik Isten Igéje ígéreteibe, és nem tágít, amíg a Menny meg nem hallgatja.

VIGYÜK ÜGYÖNKET A TRÓN ELÉ

"Kigyógyítom őket hűtlenségükből; szeretem őket ingyen kegyelemből." (Hóseás 14:4)

Senki ne képzelje, hogy bűnvallással érdemet szerezhet magának Istennél, vagy hogy az emberek előtt tett bűnvallása valamilyen különleges erény lenne. Az Úr azt szeretné, ha naponta hozzá fordulnánk gondunkkal és bűnvallásunkkal, hiszen Ő tud nyugalmat adni nekünk.  Titkos bűnödet egyedül Isten előtt valld meg. Ismerd el szíved tévelygéseit az előtt, aki tökéletesen tudja, hogyan orvosolja bajodat. Ha rosszat tettél felebarátoddal, neki valld be bűnödet, és kárpótold őt a veszteségért. Azután tarts igényt az áldásra. Fordulj Istenhez, amint vagy, hadd gyógyítsa meg minden tökéletlenségedet.  Vidd ügyedet sietve a kegyelem trónja elé, végezd mindezt alaposan.  Bánj őszintén Istennel és a saját lelkeddel. Ha igazán megtört szívvel jössz elé, akkor győzelemre segít. Isten nem ért majd félre, és nem ítél meg igazságtalanul. Embertársad nem oldozhat fel bűnöd alól, és nem tisztíthat meg a hamisságtól.  Egyedül Jézus adhat békét neked. Ő már régen szeretett téged, és életét adta érted. Szerető szíve együtt érez gyöngeségeinkkel. (Zsidókhoz írt levél 4:15)  Milyen bűn lenne túl súlyos ahhoz, hogy meg ne bocsáthatná? Kinek a lelke túl sötét és bűnterhelt, hogy meg ne menthetné? Jézus nem érdemeket keres bennünk, hanem határtalan jóságával meggyógyítja álnokságunkat, és anélkül szeretett, hogy kiérdemeltük volna, amikor még bűnösök voltunk. Isten türelmes, és végtelenül jó.(Neh 9:17)  Van gyógyszer a bűnbeteg lélek számára, és ez a gyógyszer nem más, mint Jézus.  Drága Megváltó! Az Ő kegyelme a leggyöngébb ember számára is elég, és nélküle a legerősebb is elveszne.  Megértettem, hogyan nyerhető el ez a kegyelem.  A belső szobádban könyörögj Istenhez. "Hallass örömet és vigasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, amelyeket összetörtél." (Zsolt 51:10) Légy komoly és őszinte.  A buzgó imának nagy hatása van. Küzdj imádban Jákobhoz hasonlóan. Tusakodj!  Jézus vércseppeket izzadt a Gecsemáné kertben. Te is tégy erőfeszítéseket!  Ne hagyd el a belső szobát mindaddig, amíg erősnek nem érzed magadat az Úrban!  Azután vigyázz és imádkozz, mert amíg ezt teszed, ezek a gonosz kísértések nem lehetnek úrrá rajtad.  Isten kegyelme meg tud és meg is fog nyilvánulni benned.

A JÓ ILLATKÉNT FELSZÁLLÓ IMA

"És jöve egy másik angyal, és megálla az oltárnál, arany tömjénezőt tartva: és adaték annak sok tömjén, hogy tegye minden szentnek könyörgéseihez az aranyoltárra, amely a királyi szék előtt vala." (Jelenések 8:3)

Az igazi ima megragadja a Mindenható hatalmát, és győzelmet biztosít.  A keresztény a térdén nyer erőt a kísértéseknek való ellenállásra. A lélek hangtalan, buzgó könyörgése szent illatként száll fel a kegyelem trónjához, és éppoly kedves Isten szemében, mintha a szentélyben ajánlották volna fel. Krisztus jelenvaló segítséggé válik mindazok számára, akik ekként keresik Őt.  Az ilyenek erősek lesznek a megpróbáltatás napján is. Csodálatos kedvezés az életben, ha Isten valakit Kornéliushoz hasonlóan megdicsér. S mi volt jóváhagyásának alapja?  "Könyörgéseid és alamizsnáid fölmentek Isten elébe emlékezetnek okáért." (Apostolok cselekedetei 10:4)  Sem az imának, sem az adakozásnak nincs olyan érdeme önmagában, amely Isten kegyeibe ajánlaná a bűnöst.  Egyedül Krisztus elfedező áldozata által elérhető kegyelme tudja megtéríteni a szívet, és kedvessé tenni szolgálatunkat Isten előtt.  Ez a kegyelem munkálkodott; Kornélius szívében is. Krisztus Lelke szólt a lelkéhez. Jézus magához vonta őt, ő pedig engedett a vonzásnak. Imáját és alamizsnáját senki nem kényszerítette. Nem az üdvösségét próbálta kiérdemelni azokkal, hiszen azok Isten iránti szeretetének és hálájának gyümölcsei voltak.  Az ilyen, őszinte szívből fakadó ima édes illatként száll az Úr elé.  Isten előtt kedves az Ő művére való áldozás és a szükségben levőknek és szenvedőknek adott ajándék.  Az ima és adományozás szorosan összefügg egymással.  Az Isten és az embertársak iránti szeretet, az Isteni törvény két nagy elve valósul meg bennük.  "Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez. Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat." (Márk evangéliuma 12:30-31)  Noha ajándékaink nem ajánlanak be minket Isten kegyeibe, mégis, Krisztus kegyelmének befogadását igazolják.  Az őszinteségünk és az általunk hirdetett szeretet próbái ezek.