"Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt." (Galátzabeliekhez 5:24)
Azt a parancsot kaptuk, hogy feszítsük meg testünket minden hajlamával és kívánságával.
Hogyan tegyük ezt? Talán fájdalmat okozzunk a testünknek?
Nem, hanem ítéljük halálra bűnre csábító kísértéseket. Űzzük ki az elménkből a romlott gondolatokat!
Minden gondolatot ejtsünk foglyul Jézus Krisztusnak. Isten szeretete uralkodjék mindenekfelett;
Krisztus osztatlan trónt foglaljon el.
A testünket megvásárolt tulajdonának kell tekintenünk.
A test tagjai legyenek az igazság eszközei. Ebben a világban két királyság van, Krisztusé és Sátáné.
Mindegyikünk e két királyság valamelyikéhez tartozik.
Krisztus így szólt a tanítványokért elmondott csodálatos imádságában:
"Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
Nem e világból valók, aminthogy én sem e világból vagyok. Szenteld meg őket a te igazságoddal:
A te Igéd igazság. Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világba."(János evangéliuma 17:15-18)
Isten akarata nem az, hogy zárjuk el magunkat a világtól, de miközben a világban vagyunk, Istennek kell szentelnünk az életünket. Ne kövessük a világot.
Jó befolyásként és ízesítő sóként kell élnünk a világban.
Egy szentségtelen, tisztátalan és bálványimádó nemzetség közepette kell tiszta és szent életet élnünk, megmutatva, hogy Krisztus kegyelmének van ereje visszaállítani az isteni képmást az emberben.
Megmentő befolyást kell árasztanunk a világban.
A világ a bűn és romlás melegágyává lett. Ne kövessük annak útjait és szokásait! Szüntelenül vissza kell utasítanunk szabados elveit.
A kegyelem áldása azért adatik az embernek, hogy a mennyei világegyetem és az elbukott Föld megláthassa azt, amit egyébként nem láthatna meg, Krisztus jellemének tökéletességét.
A nagy gyógyító azért jött a Földünkre, hogy megmutassa az embernek, kegyelme által olyan életet élnek, amelynek eredményeként az Isten nagy napján ezt az áldott bizonyságot mondhassák róluk: "Őbenne vagytok beteljesedve." (Kol 2:20)
